Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

Mindig megnyugtató tudni, hogy kisebb-nagyobb problémáinkkal, furcsaságainkkal, akár “dilijeinkkel” nem vagyunk egyedül. Különösen igaz ez pánikbetegségben, ahol az ember sokszor el van vágva a társasági élettől, és időnként a család vagy a barátok sem értik, hogy mi is történik vele.
Az pedig külön öröm (meg egy kis káröröm), ha sikeres és híres emberek is ugyanabban szenvednek, mint mi Ha pedig meg is gyógyulnak belőle, akkor kézzel fogható példáját adják annak, hogy számunkra sem veszett el a remény.

Ilyen gyógyult pánikbetegről szól az alábbi poszt.

Kim Basinger félénk és magányos gyerek volt. Családjából az apját emeli ki, aki szigorú elvárásaival nem könnyítette meg a kis Kim életét: “Soha nem volt velem elégedett, soha nem dicsért. Gyakran hozzám se szólt, és egy gyerek a csöndbe a legrosszabb dolgokat tudja beleképzelni.”
A fiatal Kim BasingerTizenhat évesen szépségversenyt nyert, majd hamarosan már egy New York-i modellügynökség szerződtette napi 1000 dollárért. Gondolhatnánk, hogy mindez meghozta az önbizalmát, ezzel szemben így beszél erről a korszakról: “Nagyon nehéz volt egyik fellépésről a másikra mennem, és folyton azzal foglalkoznom, hogy hogy nézek ki. Utáltam, úgy éreztem, hogy megfulladok.” Bár ekkor már címlapokon szerepelt, annyira elégedetlen volt magával, hogy még a fellépések előtt sem tudott tükörbe nézni.

Hollywoodba költözött, és TV-sorozatokban kezdett szerepelni, de a külsejével és a társasági élettel itt sem tudott megbarátkozni: “Szenvedtem attól, ha az emberek néztek, ezért több számmal nagyobb ruhákat hordtam. Munka után hazamentem és zongoráztam, vagy zokogtam és sikoltoztam, hogy a feszültséget levezessem. Így kezdődött az agorafóbia.”

Huszonéves korában élt át először pánikrohamot, amiről azt mondja, sosem fogja elfelejteni: “Épp bevásárlás közben voltam, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy megszűnnek körülöttem a hangok. Láttam, ahogy az emberek szája mozog, de nem hallottam, hogy mit mondanak. A kezem remegett, izzadtam, és nem tudtam megmozdulni, a lábam a földbe gyökerezett. Próbáltam mélyeket lélegezni, és így nagy nehezen kijutottam a boltból. Kis utcákon, lassan vezettem hazáig. Ezután hat hónapig nem léptem ki a házamból.

A félelem egész életemen végigkísért, a félelem a nyilvános helyektől, ami végül szorongáshoz és pánikbetegséghez vezetett. Bezárkóztam a házba, és szó szerint minden nap sírtam.”

Terápia segítségével ismét dolgozni kezdett, és olyan filmekben játszott, mint a 9 és fél hét, vagy a Batman, sőt később még Oscart is kapott, de a szorongás nem múlt el. Férje, a színész Alec Baldwin sem sokat tett hozzá a gyógyuláshoz azzal, hogy hülyeségnek tartotta a betegséget: “Nem értette, hogy mi történik, és nem is nagyon hitte el, hogy létező betegségről van szó.” Baldwin családja is panaszkodott Kimre, és bizarrnak tartották, hogy időnként nem jelenik meg a családi ebédeken, miközben a színésznő a hálószobában gubbasztott agorafóbiás szorongások között…

Kim BasingerEgy újabb hat hónapos időszak után, amikor nem tudott kilépni a házból, kognitív viselkedésterápiába fogott. Elkezdte azt gyakorolni, hogy mindig a jelen pillanatra figyeljen, és ne arra, hogy esetleg mi történik majd később. Más szóval, hogy ne a bizonytalan szorongásokra koncentráljon, amik sokszor meg sem valósulnak, hanem mindig csak az adott helyzetben megtehető dolgokra. Elmondása szerint ez a módszer, valamint a kislánya adott erőt és lehetőséget ahhoz, hogy legyőzze az agorafóbiát és a pánikbetegséget. Ma már, ha nem is a társasági élet középpontjaként, de pánikbetegségtől és agorafóbiától mentesen él.

Kimnek ezúton is gratulálunk, és reméljük, hogy másoknak is erőt ad a gyógyuláshoz az a tény, hogy valóban van kiút ebből a betegségből.


 

Pánikbetegség – Híres pánikbetegek

Kim Basinger 22 éves korában élt át először pánikrohamot. Sosem fogja elfelejteni. Bevásárlás közben vette észre: megszűnnek körülötte a hangok. Remegett a keze, izzadást tapasztalt, alig kapott levegőt. Évekig küzdött, hogy megszabaduljon szorongásaitól.

5 thoughts on “Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

  1. Sziasztok! Mindenképp van kiút, méghozzá gyorsabb, mint gondolnátok, csak a megfelelő pszichiátert kell hozzá megtalálni. En 10 évig szenvedtem pánikbetegségben es agorafobiaban, de szerencsére viszonylag enyhe lefolyásúban, mert dolgozni, utazni mindig tudtam. De ettől függetlenül elegem lett belőle, főleg az utcán való szédülésből.
    Sok szakembert felkerestem, de nem segített. Majd az egyik erős rohamom után a barátnőm elvitt egy pszichiaterhez, aki 4-5 alkalom után teljesen rendbetett! 2-3 hét alatt egy világ valtozott meg bennem es a pánikbetegséghez való hozzáállásom, meghozza annyira, hogy nem sokkal később itt is hagytam az országot, es egy másik országban, szinte a nyelvet nem beszélve, egyedül vágtam neki a világnak.
    Van kiút, de külső segítség, légzéstechnika, meditáció, sport, egészséges étkezés es a saját gondolataidnak az irányítása keveréke kell ehhez.
    En utólag mar nem bánom, h mindezen keresztülmentem, mert sokkal erősebbé tett es jobban megismertem magam.

  2. Ajánlanám fontos olvasmányként a Keresztyén média, Mai ige kiadványait, amiket az alábbi linken ingyenesen megrendelhetsz. Én mindegyiket megrendeltem, most már olvasásban az 5-ig kis füzetnél tartok, sokszor újra kezembe veszem, egy-egy jó tanácsért, erősítésért; és elmondhatom, hogy sokat segít! Segít a gondolkodás jó irányú változásán, a sémáktól való eltérésben stb. Egyszóval, nagyon jók!
    http://www.maiige.hu/tovabbi_kiadvanyok

  3. Sziasztok! 22 éves vagyok, tavaly meg halt fél év alatt kettő nagyon közeli családtagom, a mamám először is, és ez után a nagy bátyám, aki apám helyett apám volt. Végig néztem tavaly előtt decembertől tavaly másjus 15-ig, hogy mamám, hogy épül le, és mennyire gyorsan rosszabodik neki az állapota. Próbáltam neki segíteni, mert mellete ált mindenki a családból, de persze, ezt nem vettem észre, és én is rá mentem lelkileg. Már több mint egy éve én is pánikbeteg vagyok, és pszichológusnál is jártam, nem is egynél hónapokon keresztül, de nem segített egyik sem. Persze tudom, hogy ez mind rajtam múlt volna, és még most is rajtam múlna, hogy vége legyen ennek az egész félelem érzetnek, de én próbálkozom még most is, el megyek oda ahová tudok a párommal, társaságba, szórakozni, és még most is el szokott kapni hirtelen egy olyan érzés mintha “nem sokára össze esnék, és a lában úgy ragaszkodik a földhöz mint ha el akarnék esni” érzés. Én nagyon szeretnék rajta túl lenni, és próbálkozom, de valamiért nem megy még most sem. Segítséget szeretnék kérni, esetleg ha valaki bármilyen ötlettel elő tud álni, ami neki be vált és túl lett ezen az egész félelmen és pánikbetegségen, nagyon meg köszönném, mert én nem így akarom le élni az egész életemet, hanem újra szabadon, félelem érzet nélkül szeretnék boldog lenni 110%-an. 🙂

    • Szia 😊, 20 éves vagyok2 éve küzdök vele. Nekem egy nyári napon jött ki, amikor egy halálos baleset történt a 67-es úton. (2 évvel ezelőtt nem gondoltam volna hogy valaha le tudom írni a “halálos” szót. Az én betegségem a halálfélelemből fakadt. Voltak durva tünetek, 2x kezeltek a sürgösségin, mert én úgy éreztem szívrohamom van. Nem tudom hogy hívő vagy e, de sokat segít ha igen. Olvasgasd a Bibliát kèrj segítséget Istentől.Én a nyugtatót nem ajánlom, élő zombivá tesz, viszont a magnézium szerintem hatásos. Az életed át kell rendezned , minden mozdulatát (vásárlás, utazás, kirándulás) meg kell tervezni.Legalábbis én ezt tettem, minden alkalommal megbeszélem magammal hogy nem lesz semmi baj, ha még is előtörne, én egy szerelmes párra gondolok, vagy épp magamat képzelem bele a történetbe, érzem hogy csillapodik a pulzusom. Remélem tudtam segíteni! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.