Mi váltja ki a pánikrohamot?

Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, hogy mikor mi vált ki pánikrohamot. Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten nem, aztán ismét, aztán csak egy kicsit… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeutával együtt semmilyen szorongást nem okoz.

Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni. Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: “Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: “Bevettem ezt a gyógyszert, de egy kicsit furcsán érzem magam, ez egy szörnyű mellékhatás lehet, és a mentők fognak elvinni.”
Van tehát egy testi érzet (szívdobogás, émelygés), és van egy hozzá kapcsolódó ijesztő gondolat (rosszullét). A nem-pánikbetegek két dolgot csinálnak másképp: sokkal kevésbé érzékelik a testi változásokat, és ha mégis, akkor sem kapcsolnak hozzá ijesztő gondolatokat.

Ez az általános képlet, amit a gyógyuláshoz jó tudni. Azt viszont nem tudjuk kinyomozni, és nem is érdekes, hogy éppen mitől dobogott gyorsabban az illető szíve ugyanabban a helyzetben szerdán, miközben kedden és csütörtökön nem. Vagy hogy miért émelyeg ugyanattól a gyógyszertől egyszer, másszor meg nem. Ezek olyan összetett hatásoktól függenek, amiket nem tudunk értelmesen elemezni. Befolyásolja az időjárás, a pillanatnyi hangulat, a kialvatlanság, az aktuális élethelyzet… Még olyan apró dolgok is, hogy milyen felületen sétál az ember, mennyire érzi biztosnak a talajt a lába alatt (füvön, betonon, kockakövön stb.).

A “Miért?” helyett tehát sokkal fontosabb azt a kérdést föltenni egy pánikroham kapcsán, hogy “Mit csináljak most?” Ennek a megoldására tanítjuk a különböző gondolkodási és viselkedési technikákat…

25 thoughts on “Mi váltja ki a pánikrohamot?

  1. Nàlam èvekig tartott mire felismertem miről is van szó valójàban.Szorongàsos tünetekkel kezdődött kèptelen voltam döntèseket hozni-aztàn a kènyszer cselekvèsek.Az èn esetemben ezt az egèsz “őrületet”a bizonytalansàg idèzte elő.Anyagi helyzet akkoriban ès a felelőssèg ami ràm hàrult egyedülàlló anyakènt.Minden apró teendőn amik teljesen hètköznapi dolgok-agyaltam,filóztam a a lehetsèges jó ès rossz következmènyeken ami màr szinte az őrületbe kergetett.
    Az első súlyos pànikrohamom kb.2 ève törtènt-egy beszèlgetès utàn amikor olyan bizonytalannak èreztem magam hogy ezt nem tudtam helyre rakni a fejemben.Úgy èreztem fuldoklom szapora szivverès èrzès keritett hatalmàba ès fàjt a mellkasom a hàtam azt hittem szìvrohamot kapok èppen.
    Az orvosi ügyeletre elvittek és EKG vizsgàlatot vègeztek-fogalmuk sem volt róla mi bajom van.
    Màsnap a körzeti orvosomat felkerestem aki ismer engem-ès azonnal felismerte a pànikbetegsèget miutàn elmesèltem hogyan èrzem magam.
    Tiltakoztam a nyugtatók ellen-az èn gondolataimban ez csak egy függősèg volt semmi màs-plusz a stresszes ès felelőssègteljes munkaköröm mellett úgy gondoltam nem lehetek kàbult ès gyógyszerek hatàsa alatt.
    Az orvosom elmagyaràzta hogy a Xanax SR 0,5 nyújtott hatàsú gyógyszer mellett tudom majd vègezni a munkàmat-de szüksègem van arra hogy kipihent nyugodt ès kiegyensúlyozott lelki àllapotban legyek ami teljesen igaz.Napi 3×1 irt fel èn csak napi 1-et vettem be ès sokkal jobban èreztem magam a bőrömben màr napok múlva.Vègre kialudtam magam tudtam koncentràlni ès úgy èreztem èn uralom a testem ès a gondolataim -nem fordìtva.Sokat beszèlgettem ès teszem mindig-fontos hogy az embernek legyenek baràtai akikkel megoszthatja mit gondol ès èrez.
    Elkezdtem èletmódot váltani is.Teljesen elhagytam a cukrot ès a szènhidràtokat az ètkezèsemből.Azóta csak akkor szedek gyogyszert ha úgy èrzem szüksèges.(Stresszesebb időszak,hosszabb repülőút)
    Amit tanàcsolni szeretnèk nektek:
    -Sport illetve testmozgàs
    -Finomìtott fehèr cukrok csökkentèse vagy elhagyàsa
    -Szènhidrát csökkentett ètrend.
    Nagyon sokat segìt a közèrzet javitàsàn ès a sport illetve testmozgàs is.
    Lehet hogy butasàgnak tűnik de nekem segìt.
    Mindenkinek kìvànom hogy minèl előbb gyógyuljon meg ès talàlja meg a szàmàra megfelelő boldog ès kiegyensúlyozott èletvitelt.

  2. Tisztelt Terapeuta.
    Most született meg 4hónapja a harmadik kislányom és az előző két gyermekem születése után elég súlyos depresszió lett urrá rajtam. Odáig jutottam hogy antidepresszánst kellett szednem,amitől pánikrohamaim alakultak ki. Azóta eltelt egy kis idő és jobban éreztem magam. Mikor megtudtam h terhes vagyok abba is hagytam a gyógyszer szedését. Amióta megszületett a picikém,sokszor vettem észre magamon furcsa dolgokat. Hőhullámok,hangulatingadozás,hirtelen elkezdtem remegni,v rettegni de soha nem tudtam és tudom h mitől,nyom a mellkasom,alig kapok levegőt,egy a torkomban érzem h dobog a szívem.. Pár perc után elmúlik,az ez a pár perc egy örökké valóságnak tűnik. Utána olyan zavartnak érzem magam és önkéntelenül cikázik a tekintetem.. Borzasztó érzés! Nem akarok megint gyógyszert szedni,kérem segítsen! Mi tévő legyek?

  3. Tisztelt terapeuta,

    Két kérdésem lenne Önhöz.
    A legjobb barátom szenved pánikbetegségben. Sajnos 2000 km-re lakunk egymástól, így többnyire Facebook-on tartjuk a kapcsolatot, bár az utóbbi időben elég ritkán, ami gondolom részben a betegségének is köszönhető. Több rossz dolog történt az életében az elmúlt évben, legutóbb elvesztett valakit, aki számára nagyon kedves volt. A régi, mindig jókedvű, életteli barátom egy szorongó, depressziós antiszociális emberré vált, aki retteg attól, hogy úgy hal meg, hogy nem ért el semmit az életben (ami nyilván nem igaz – szerető családja van, egyetemista gyermekei, felesége, vállalkozása, amiből biztosítja a család megélhetését). Ennek ellenére azt hiszem, hogy értéktelennek érzi saját magát, talán nem kap elég szeretetet, nem tudom. Nem vagyok szakember.
    Az egyik kérdésem: miben tudnék ÉN segíteni neki? A körülmények miatt máshogyan nem, de lelki támaszként talán szolgálhatnék. Mivel ő mostanában ritkán keres meg, arra gondoltam, hogy én írnék neki, hívnám, akár naponta is, ha kell, de nem tudom, hogy ezzel jót tennék-e. Mi az, amit mondhatnék neki, ami segítene? A pozitív megerősítés részemről megvan, mindig tudatom vele, hogy mennyire fontos és értékes, de mivel ritkán beszélünk, ez talán túl kevés.
    A másik kérdésem: van-e olyan téma, amit a beszélgetésink során kerülnöm kellene? Magáról a betegségéről beszéljek-e vele, vagy jobb nem is érinteni a témát? Nem szeretném, ha a meggondolatlanságomnak, ill. tudatlanságomnak következményeként lenne újabb rohama.

    Előre is köszönöm a válaszát!

  4. Tisztelt Terapeuta,
    sajnos egyik hozzászóló között sem találtam hasonló jelenséget, amivel én küzdök, ui. nálam ezek a tipúsu rohamok csak és kizárólag este, elalvás után kb 1óra múlva jelentkeznek. Soha nem a hajnali órákban, vagy egy du-i alváskor. Csak este.
    De akkor nagyon durván és félelmetesen. Arra riadok fel, hogy nem kapok levegőt és már szédelgek is az oxigén hiánytól (vagy legalábbis úgy érzem). Rettenetes haláléléményt okoz, szinte tudom előre a hadonászás közben, hogy ezek az utolsó másodperceim.
    Általában ilyenkor feltépem az ablakot vagy hadonászok levegő után. A szivem persze őrületesen ver, és már nem nagyon merek/tudok visszaaludni.
    Egyébként nem párosul rémálmokkal és általában egy egy nagyon fárasztó, kimerítő nap után jelentkezik, 2-3 havonta. De kb már 8 éve.
    Azóta, hozzátartozik talán a történethez, hogy elkezdetm félni a repüléstől (előtte kb 50x utaztam már a világban mindenhova nagy élvezettel) illetve nem merek beúszni olyan helyre ahol már nem ér le a lábam (előtte szintén imádtam a végtelen tengerben is úszi órákig).
    Várom megtisztelő válaszát.

    • Kedves Zsolt!
      Köszönöm, hogy ezt leírta. Nem pánikbetegségről van szó az Ön esetében, ezért is nem jellemző a hozzászólások között az ilyen tünet. Először is jó lenne megtudni, hogy valóban nem kap-e levegőt ilyenkor, tehát van-e alvási apnoéja. Ezt alváslaborokban vizsgálják, és akkor is ki tudják mutatni, ha aznap éjjel nem riad fel. Ha alvási apnoéról van szó, akkor erre kezelést fognak javasolni, ami minden bizonnyal megszünteti a tünetet. Ha nincs apnoéja, akkor szorongásos zavarra gyanakodhatunk. Ekkor érdemes egy terapeutával pár alkalommal elbeszélgetni, hogy milyen szorongást kiváltó okok vannak jelen az életében, amik ilyen éjszakai felébredésekben (illetve a repüléses, úszásos félelemben) adnak hírt magukról.

  5. Tisztelt terapeuta.
    Nekem kb 8-9 évvel ezelött volt az első rohamom. Akkoriban több hónapig nem utaztam tömegközlekedéssel mert munkanélküli voltam és ezutan jött rám az első roham a metrón. Nagyon megijedtem, ziháltam, melegem volt és reszkedtem egyszerre…menekülni akartam. Rá pár hétre kaptam munkát és napi szinten utaztam busszal. Még mikor csak a távolban láttam a buszt már rámjött a pánik. Tudtam, hogy plusz egy órával hamarabb kell elindulnom dolgozni, hogy időben beérjek, mert minden második megállónál lekellett szállnom. Aztán ez szép lassan elmúlt. Viszont 2,5 éve megint előjött rajtam a repülőn (először utaztam repülőn) és tudtam onnan nincs menekvés. Azt hittem ott őrülök vagy halok meg.
    Az érdekessége a dolognak, hogy mindig megtudtam fèkezni, sosem ment végbe a roham. Viszont észre vettem hogy mar nem csak járműveken hanem egyre kiterjedtebb helyzetekben is rámjön és egyre nehezebb uralkodni felette. Mivel külföldön élek elkerülhetetlen, hogy repülőre szálljak és rettegek attól, hogy elveszítem a kontrollt. Észre vettem, hogy nem az utazással van bajom hanem azzal hogy ott es akkor fog rámjönni a pánik és akkor mi lesz…és ahogy ez a gondolat megszületik a fejemben már zakatol is a szívem és pánikolok. Nagyon megszereték gyógyulni. A homeopátiás gyógyszerek nem segítenek erősebbet meg nem szívesen szednék. Elkezdtem pszichológushoz járni de igazából nem értem mi változna pár beszélgetéstől, ráadásul az orvos mondta, hogy nem garantálja a gyógyulást de megtaníthat együtt élni vele. Én viszont megoldást szeretnék a gyógyulásra.
    A tanácsát szeretném kérni, hogy hogyan tovább?!
    Köszönöm

    • Kedves Zsuzsi! Köszönöm, hogy megkeresett. Jól gondolja, van megoldás a problémára és meg lehet belőle gyógyulni. Számos páciensem volt, aki úgy jött hozzám, hogy a buszon is rettegett és ma már vígan röpköd 🙂 Igaz, hogy meg kellett érte dolgozniuk, a terápia nem mindig kellemes.

      Nálunk a beszélgetés mellett legalább olyan nagy hangsúlyt kap a helyzetek gyakorlása is. Erre kidolgozott módszerünk van, amivel a félelmetes helyzeteket meg lehet szelidíteni. Minden konzultációs óra végén házi feladatot adok, amit otthon kell csinálni napi 30 percben. Ez önfegyelmet igényel, de aki végigcsinálja, az valóban meg is gyógyul. Ne adja fel, lehet ismét teljes életet élni, és az bizony nagy boldogság!

      Ha gondolja, beszéljünk mindezekről részletesen. A Bejelentkezés oldalon tud időpontot foglalni online terápiánkra. További kérdéseire is igyekszem válaszolni. – Rainer Zita

  6. Sziasztok! 19 éves fiu vagyok. Kb 2-3 hónapja küszködök. Nalam a panik betegseg a wcn jon elo mikor elmegyek bepanikolok ,hogy nem fogok tudni pisilni. Sajnos ez tönkre teszi az életem. Tudnátok segíteni?? Szörnyű erzes. Voltunk kirandulni akkor nem ment es azota ez van. Nagyon bebeszelem magamnak. Reggeltol estig ezen katogok. Suliba is ezen jar az agyam ,hogy nem fogmenni meg le kell gyoznom. Mit tehetek?? Kerlek szepen titeket segitsetek!!!!!! 🙁 hogyan gyozem le ezt az erzest.??? Naprol napra roszabb….

  7. Sziasztok.
    Sajnos én is pánikbetegségben szenvedek, az én félelmem az konkrétan az hogy félek attol hogy bárhova megyek fog menni a gyomrom és ha már megy nem lessz hol elvégezni .. 21 éves vagyok lassan 6 éve dolgokat mondok le ez miatt , lehetőségeket szalasztok el ugy érzem a betegségem irányít engem. Aki tud kérlek segítsen.
    Utoírat: wabis@freemail.hu ide várom a segítségeteket.
    Előre is köszönöm.

  8. jó estét nekem már 2 éve pánikbetegségem van és depresszióm gyogyszereket kaptam rá de nem használt rá jöttem csak én segithetek magamon de ekkor jön az a kérdés magamhoz hogy hogyan 🙁 ráadásul van egy 4 éves fiam akinek szügsége van rám jó lenne ezen túl lenni 🙁

  9. Tisztelt Terapeuta!
    31 éves nő vagyok.Nálam 2007-ben alakult ki a pánik roham.
    18 évesen el kezdtem dolgozni egy KFT-nél mint operátor , majd gépkezelő,sorvezető és műszakvezető helyettes lettem az évek alatt,akkor nagyon örültem hogy a munkám alapján ilyen szép eredményeket értem el, majd évek elteltével már nagy teher volt ez a felelősség , 40 ember ” irányítása ” és az ezzel járó feladatok.
    56 kg voltam, de a sok idegeskedés,stressz miatt 42 kg lettem.
    Már úgy jártam be dolgozni , hogy előtte sírtam, vagy hasmenés,hányás jött rám.Végül 2007 nyarán úgy döntöttem hogy leszámolok.Elmentem munkanélkülire akkor el kezdtem ki tanulni egy másik szakmát, 1 hónapot kellett várnom a tanfolyam elindulására.
    De addigra már megérkezett a pánikroham, 1 hónapig a leszámolásom után nagyon jól éreztem magam, a környezetemben lévő emberek is megjegyezték hogy csak úgy ragyogok a boldogságtól , tényleg nagyon jól éreztem magam és boldog voltam.
    Majd egy napon , éppen egyedül voltam otthon és egyik pillanatról a másikra elkezdtem kapkodni a levegőt,azt hittem abban a pillanatban fulladok meg.Már majdnem el ájultam.Még annyi erő volt bennem hogy gyorsan telefonáltam ( ex ) páromnak ,aki azonnal el jött a munka helyéről , és gyorsan el vitt a körzeti orvosomhoz.Orvosom azonnal megállapította hogy ez pánik roham, ott sikerült ” lenyugodnom “,írt fel gyógyszert , de semmi hatása nem volt napokig küzdöttem a rohamokkal.Majd kerestem egy magán pszichiátert , be szeretett volna fektetni a kórházba a gyógyszereim be állításához, mert nem mertem be venni azt az erős nyugtatót. De végül nem feküdtem be, csak be mentem a kórházba 2 órára hogy orvosok közt legyek ( mert csak orvosok közelében tudtam meg nyugodni ) , végül be vettem a gyógyszert és megnyugodtam hogy el mulasztotta a rohamokat addig orvosi megfigyelés alatt voltam. De ettől függetlenül még utána is jöttek rám rohamok és így jártam iskolába, ahol nem tudtam végig ülni 45 percet sem,mert mindig rohantam ki a mozsdóba hideg vízzel mosakodni, de végül mindig haza kellett mennem,így a sulit is abba hagytam.Féltem mindentől , még rágózni sem mertem, minden apróságtól is féltem.Orvosaim azt tanácsolták hogy kezdjek el megint dolgozni , hátha a társaság segít.Sikerül elhelyezkednem , és igen segített egyre kevesebb nyugtatót kellett be vennem, egyre több mindent mertem amit addig nem, majd megtanultam kezelni a helyzetet,gyógyszer nélkül is le tudtam nyugodni.Volt időszak mikor teljesen tünet mentes voltam évekig, de a gyógyszert azóta is szedem,mert függővé váltam. Majd jött a depresszió, szintén el veszítettem a munka helyemet és teljesen befordultam.Szóval teltek múltak az évek , hol tünet mentesen hol pánikrohamokkal, de mindig is dolgoztam.
    2014 februárjában egy új munkahelyre mentem dolgozni 1 évet dolgoztam ott, de első perctől kezdve nem éreztem ott jól magam, talán valamiért emlékeztetett az első munka helyemre? ( pedig ott nem is voltam magas beosztásban ) Mikor még ott dolgoztam terhes lettem ( nem tervezett baba volt ), először nagyon megijedtem nem akartam meg tartani a babát, de egy éjszakát végig sírva úgy döntöttem hogy szeretném. A terhesség alatt végig féltem, minden butaság eszembe jutott, ne hogy betegen szülessen a baba, vagy én halok meg szülés közbe stb, szóval végig ezek jártak a fejembe.Ez alatt hol a bal lábam hol a jobb lábam zsibbadt , de nem tulajdonítottam neki nagy dolgot mivel veszélyeztetett terhes voltam így sokat kellett feküdnöm azt gondoltam biztos mindig el feküdtem. 2014. December 13-án elment a baba 🙁
    Majd December 19-én a páromat műtötték ( váll problémával ).
    Januárban vissza mentem dolgozni és azon kaptam magam hogy milyen hamar és milyen jó kedvem van, annak ellenére hogy mind kettőnket mennyire megviselte a baba elvesztése.Talán lehet engem nem is a baba elvesztése viselt meg? Talán az hogy mivel már elég” nagy” terhesség volt ezért elég nehezen ” gyógyultam ” nem tudom azóta sem,mi viselt meg jobban.Akkor is elkezdtem félni mindentől,de legfőképpen a nőgyógyászati dolgoktól.( de rohamok nem jöttek rám, ” csak félelem volt ” )Majd 2015. Január végén el kezdett fájni a hátam,torkom, és lázas lettem, el mentem a körzeti orvoshoz,írt fel rá gyógyszert 5 napra rá már teljesen jól voltam,így vissza mentem hogy írjon ki,mert jól vagyok és dolgozni szeretnék. Pont éjjelesbe kezdtem volna ,ezért mikor haza értem az orvosomtól lefeküdtem egy kicsit, és rá 1 óra múlva rettentően el kezdett zsibbadni deréktól lefelé mind két lábam.Így vissza kerültem,megvizsgált a reflexeim teljesen jól működtek, de biztos ami biztos azonnal sürgősségivel beutalt a Neurológiai osztályra kivizsgálásra.Ott azonnal be is fektettek, meg vizsgáltak, és teljesen értetlenül álltak az orvosok , hogy mi bajom lehet mert minden eredményem jó lett és szintén jól működtek a reflexeim. Mivel szerepelek a rendszerben hogy pánikbetegséggel kezelnek, ezért egyből azt mondták hogy pszichés eredetű. 5 napig megfigyelés alatt tartottak bent , közben kaptam az infúziókat, a lábzsibbadásom 2 nap alatt elmúlt, de nagyon legyengült mind két lábam. Lassan kezdtem össze szedni magam, de ők is biztosra mentek ezért elküldtek gerinc MRI-re,az eredményem ” csak ” ízületi kopás. De ahogy újra el kezdtem dolgozni 2-3 napig zsibbadtam , majd 2-3 napig semmi bajom.Több Orvos is megerősítette hogy pszichés eredetű. Amúgy sem szerettem ott dolgozni,mert oda is úgy jártam be mint a legelső munkahelyemre,így ismét leszámoltam. Azóta teljesen elmúlt a lábzsibbadásom. De viszont a pánikrohamaim elég erősen vissza jöttek mióta nem dolgozom. Párom szerint nyugodtan alszom, de én mindig arra riadok fel, hogy nem kapok levegőt. Szintén el kezdtem félni mindentől, nem merek együtt lenni a párommal,mert már fóbiámmá vált hogy terhes vagyok, hetente több terhességi tesztet is csinálok,persze negatív, és menstruáltam is azóta.De szédülni szoktam, émelyegni, és a tesztek ill semmi nem győzött meg arról hogy nem vagyok terhes.Hallok valami betegségről és egyből produkálom a tüneteket,mindegy mit hallok. Szokott fájni a hasam is olyan mintha meg akarna jönni ( kb 1 hete múlt el ), rettentően félek mindentől ismét,sőt ez már egyre rosszabb,már mániámmá vált hogy figyelem a testem, éppen mi fáj, megijedek mindentől! Napi szinten többször is rám jön a pánikroham, nem kapok levegőt stb…. Nem tudom meddig bírom tovább 🙁
    Elnézést kérek ezért a regényért, de úgy éreztem ez el kell vagy már le kell írnom valahová, valakinek. ( és még nem meséltem el mindent milyen traumák értek évekkel ezelőtt )

  10. Tisztelt terapeuta!Én már 17 éves koromtól szenvedek a pánikbetegségbe nevelőapám miatt.Mikor 21 évesen elkerültem otthonról volt mikor napi 3-4 alkalommal is rám jött a roham.Ilyenkor erősen ver a szívem nem kapok levegőt és a fejemtől egész a lábamig zsibbadók és sírásgörcs van rajtam.És az a baj ez egy depressziós betegség is kíséri.12 éve dolgozok egy cégnél hol többször is volt rohamom,gyógyszerel is próbáltak segíteni és feküdtem kórházba is miatta.De nem segíttet.Inkább rosszabb és rosszabb lett az álapottom .Már azon a színtten vagyok munkahelyemen egy feszült világba élek állandó stressz és gyomorgörcs.Néha már itthoni feladataim se tudom ellátni,mert vagy túl későig vagyok fen a stresz miatt vagy egész nap szinte alszok.Az a baj sokan ezt a betegséget nem is veszik komolyan és azt mondják minden az agyba dől el és csak erősnek kell lenem.Próbáltam 🙁 de nem megy.Mit tegyek?Köszönettel:Loretta

    • Kedves Loretta, köszönjük, hogy gondjait megosztotta velünk. Ha Önnek semmilyen szervi károsodása nincsen, akkor igaz lehet a megállapítás, hogy minden az agyban dől el, és az is, hogy erősnek kell lennie. Abban azonban semmiképp nincs igaza azoknak, akik problémáját nem veszik komolyan. Egy ilyen régóta tartó és súlyossá vált pánikbetegséget nagyon is komolyan kell venni! Ahhoz pedig, hogy az agyban a dolgok jól dőljenek el, és ahhoz, hogy ebben Ön valóban erős lehessen, ahhoz, úgy tűnik: KÜLSŐ SEGÍTSÉGRE van szüksége. A mi programunk nem gyógyszeres és nem kórházi kezelésre támaszkodik, hanem egy tanulási és begyakorlási folyamat keretében segítünk a hozzánk fordulóknak abban, hogy problémáikat leküzdhessék. A program kezdetén először feltárjuk a betegség kialakulásának és tartós fennállásának az okait, kidolgozzuk a kezelés személyre szabott módszerét, majd a pácienssel együtt megtervezzük a gyógyulás felé vezető legrövidebb utat. Várjuk jelentkezését e-mailben: info@panikbetegseg.org, esetleg telefonon: (30) 792 6021

  11. Tisztelt terapeuta! Az utóbbi időben, elég stresszes életet éltem, míg nem egyszer csak jött az a bizonyos roham…. tipikus esetben azt hittem, hogy szívinfarktust kaptam! A háziorvosom elvégezte a vérképvizsgálatot, ami teljesen jó volt, kivéve a direkt billirubint, ami csekély gyulladást mutatott a testem valamely részén! Tehát egészségügyileg teljesen rendben találtak mindent, aztán csak jöttek a rohamok, napi szinten…. mivel a gyógyszeres kezelés hallatán is libabőrös lettem, így maradt az intenzív vitamin kúra! 3 hónapja volt az első rohamom, de a vitamin kúrát az utóbbi 3hétben kezdtem! Sikerült a menekülő uzemmódot átalakítanom harci üzemmódba, ami sokat segített! Azóta, csak nagyon csekély mértékű roham jön rám néha napján! Ami utóbb rohamot váltott ki, azzal szembenézek, és direkt “provokálom” a szituációkat! Felmentem gondolával 2000 méterre az Alpokba, a fogorvostól nevetve jöttem ki! A kérdésem az lenne, hogy ezen tendenciákat figyelembe véve, Ön mennyire gondolja “gyógyultnak” az állapotom! Természetesen bennem van a “nehogy jöjjön” félelem, de inkább tudatosan élvezem a közte eltelt időt! Még egy gondolat: a rohamok sem olyan intenzívek már, inkább csak egy ilyen átsöprő “jujj” ami 1-2 percen belül elmúlik! Várom a válaszát, előre köszönöm!

    • Mindenképpen örvendetes, ha sikerült úrrá lennie problémáján. Mint tudja, a pánik kognitív elmélete szerint a pánikbetegség egy tanult viselkedészavar, így egy újabb tanulási folyamattal felülírható. Ha ez Önnek sikerült, ahhoz csak gratulálhatunk. Ha azonban rosszabbodna a helyzet, érdemes a pánikhelyzetek uralását célzó tréningünkön részt venni.

  12. Tisztelt Cím!

    Sajnos már nagyon régóta küzdök pánik rohammal. Évekig szinten tudtam magam tartani gyógyszerekkel de az utóbbi időben ismét egyre többször tör rám rosszullét.
    Sokszor már előre stresszelem magam egy adott helyzet előtt, hogy biztos rosszul leszek.
    Sajnos ez a betegség eléggé beszűkíti az életemet, hiszen sok mindent nem merek megtenni, (pl. buszra szállni, erdőben sétálni stb.)

    • Kedves Gabi! Ha módja van és jónak látja részt venni a terápiában, kérem, keressen meg emailben. Kérdéseire is szívesen válaszolok.

  13. Nálam akkor szokott előjönni egy roham ha nem tudok eleget aludn,vagy ha a busz ezerrel száguld,vagy ha lifttel kell utaznom a 10.re…érzékelem a szintkülönbséget és végem van…olyan rosszul érzem magamat és legalább 30 percig tart(öklendezem,hasmenés,remegek mint egy ázott kutya…ez vmi borzasztó…próbálok együtt élni vele de régen pl mindenhova gyalog mentem…már újra metrózom de a Széll Kálmán téri mozgólépcsőre nem teszem a lábam mert abban a pillanatban már benne is vagyok egy rohamban 🙁

    • Kedves András!
      Ez sok mindennel összefügghet, lehet a háttérben tériszony, vagy általános idegrendszeri fáradtság. Ha jónak látja, keressen meg, hogy részletesebb képet kapjak a tüneteiről, és konkrétabb választ tudjak adni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.