Ismerd meg önmagad

a_puthia

A delphoi jósnő. Sir John Collier (1850- 1934) angol festő munkája

Ha művelt körökben szóba kerül az önismeret, önmagunk megismerése, akkor a korszerű lélektani nézetek tárgyalása előtt illik megemlíteni, hogy Apolló görög isten szentélyének, a delphoi jósdának ez volt a nevezetes felirata: ISMERD MEG ÖNMAGAD.

A felszólítás és a görög mitológiára való hivatkozás kétségtelenül tökéletes felütése lehet a témának, a kérdés inkább az, hogy a szép szlogen mögé sikerül-e tartalmat tennünk, az önismeretről való elmélkedés túlmegy-e a közhelyeken, túlmegy-e a vulgárpszichológián, avagy kimerül annak hangsúlyozásában, hogy – például a lelki problémák orvoslásában – mekkora nagy jelentősége van az önismeretnek.

Ám akár magas szakmai nívón, akár a lapos közhelyek szintjén folyik a téma kifejtése, egyvalami fölött szinte bizonyosan elsiklik az, aki a közismert feliratra hivatkozva kezdte eszmefuttatását. Ez pedig ennek a nevezetes feliratnak a harmadik mondata. Amely így hangzik: LÉGY URA LELKEDNEK.

Ezt a felszólítást nehezen lehet másként értelmezni, mint úgy, hogy önmagunk megismerésére azért van szükségünk, hogy uralkodjunk a lelkünk felett. Ez viszont így már nem annyira tetszetős. Sőt.

Azon persze lehet vitatkozni – tesszük is ezredévek óta -, hogy mi a lélek, személyiségünknek melyik része (illetve hogy az ókori görögök mit értettek alatta). Ám talán abban nem tévedünk, hogy ebben a szövegösszefüggésben az önmagát megismerő ember lelke valamilyen elnyomandó, elfojtandó, megzabolázandó dolognak tűnik, amit uralnunk kell, amit féken kell tartanunk. Ám ha ez igaz, már ott is vagyunk az elfojtásnál, a védekezési-elhárítási mechanizmusnál, aminek a funkciója éppen az, hogy megakadályozza azoknak a mozzanatoknak a felismerését, melyek fenyegetik az önértékelésünket és ezért szorongáshoz, stresszhez vezethetnek.

Itt mintha valami feje tetejére lenne állítva.

Ugyanis az elfojtás alapvetően akaratlan (tudat alatti) folyamat, és önismeretre – mondjuk egy önismereti terápiás tréningre – éppen azért van szükség, hogy feltárjuk, kiszabadítsuk a fojtásból azt, amivel szembesülnünk kell, amit meg kell tanulnunk kezelni, amivel harmonikusan együtt kell élnünk. De nem úgy ám, hogy uralkodunk felette: hiszen ez újabb elnyomást, elfojtást jelentene.

Az nem jó megoldás, ha valami ismeretlent csak azért ismerünk meg, hogy aztán egy sötét pincébe zárjuk. Ebből csak újabb szorongás, frusztráció származhat, hiszen a lélekkel megáldott önmagunknak a megismerése egyben meg is változtatja ezt a bizonyos önmagunkat, és aki egyszer már elkezdte automatikus gondolatainak a tudatosítását, az utána már nem tud visszamenni nem-tudatosba.

Ha egy mai pszichoterapeuta beleszólhatna, mi vésessék kőbe az ógörögöknél, talán ezt kérné:

ISMERD MEG ÖNMAGAD. ÉLJ EGYÜTT A LELKEDDEL HARMÓNIÁBAN.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.