A halálfélelemről

Amikor azt boncolgatjuk, hogy mitől fél a pánikbeteg páciens, gyakran elhangzik a válasz: a haláltól. Akár egy konkrét formájától (jellemzően szívrohamtól vagy agyvérzéstől), akár csak úgy általánosságban attól, hogy lecsap a halál egy rosszullét közben.

Nem játszom a bölcset, nem osztogatok ” jó tanácsokat”, amik amúgy is haszontalanok lennének egy ilyen mélyen gyökerező félelemmel szemben. De talán kimondatlanul is azt próbálom átadni, hogy a halál… hát azt nem kell annyira komolyan venni.
Meglehet, tartok attól is, hogy ha ezt kimondanám, a páciensek bolondnak hinnének, vagy szívtelennek, akiből az empátia szikrája is hiányzik.

Tegnap meghalt Umberto Eco, és ahogy olvasgattam a nekrológokat, belefutottam egy tőle származó idézetbe:
“Mindig is lenyűgözött az emberi nevetés. Azt hiszem, a nevetés megszelídíti a halált, mert nem vesszük a halált olyan véresen komolyan, ha az életet sem vesszük véresen komolyan.”

Igen. Valahogy így.

2 thoughts on “A halálfélelemről

  1. Én nem a rohamoktól félek, hanem magától a haláltól. És nem felnőttként jött elő ez a betegségem, hanem kicsi gyerekkorom óta van bennem /4 évesen / … rettegek a haláltól…. de elképzelni sem tudom, hogy mi lesz ha meghalunk? és miért nem fogom látni többet a szép fákat? ezt nem lehet kitörölni egy agyból, hiszen mindenről a halál jut eszembe, hiszen minden halandó. Egy gyermek születésénél is csak sajnálat jut eszembe… és egyáltalán nem vagyok depressziós… szerintem örüljön az az ember aki ezt félvállról veszi…..

    • A hívő ember számára a halál nem olyan félelmetes, mint azoknak, akiknek nincs hitük, mert nem mutatta nekik senki, hogyan kell. Miután édesapám és édesanyám is meghaltak, és láttam őket, mert mindkettőjük mellett ott voltam, elmúlt a haláltól való mindenfajta félelmem. Mert egy átalakulás csupán, amit láttam. És megkönnyebbülés volt, hogy akiket szerettem, nem szenvednek tovább. Bár én a lélekkel és a gyógyítással foglalkozom, talán ezért is értem ezt már másképpen. Az emberek szerintem nem a haláltól félnek valójában, hanem az azt megelőző kiszolgáltatottságtól és fájdalmaktól. De erről rengeteget tudnék írni, hiszen ezzel foglalkozom. Mindenesetre aki fél, azt komolyan kell venni, nem szabad kinevetni, meg kell érteni és szeretettel biztosítani kell arról, hogy mellette vagyunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.