Mi váltja ki a pánikrohamot?

Hogyan alakul ki a pánikroham?

Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, hogy mikor mi vált ki pánikrohamot. Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten nem, aztán ismét, aztán csak egy kicsit… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeutával együtt semmilyen szorongást nem okoz.

Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni. Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: “Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: “Bevettem ezt a gyógyszert, de egy kicsit furcsán érzem magam, ez egy szörnyű mellékhatás lehet, és a mentők fognak elvinni.”

A teljes cikk felújítva új weboldalunkon olvasható:

Fontos-e tudnunk, hogy mi váltja ki a pánikrohamot?

Share

Szabadulós játék pánikbetegeknek

Budapestet ellepték a szabadulós játékok. Lépten-nyomon olyan helyekre bukkanunk, ahol pincékbe zárnak embereket, akik aztán Da Vinci Titkai, Hasfelmetsző Jack és egyéb tematikájú rejtvényeket megfejtve szabadulnak ki a katakombákból – vagy maradnak ott örök időkre, hogy csontvázként ijesztgessék a később érkezőket (na jó, ezt talán nem).

Adódik az ötlet: mi lenne, ha klausztrofóbiával (is) küzdő pánikbetegek próbálnák ki a játékot. Jó lenne ez nekik? Nos, ha jó a társaság, szórakoztató a feladat, és megfelelő az előkészítés, akkor lehet, hogy nem is olyan elviselhetetlen az egész… És ami nem mellékes: a sikerélmény hatására jó eséllyel hosszabb távon is oldódik a szorongás.

szabadulos jatekTapasztalatunk szerint nemcsak a bezártságtól való félelem csökken ilyenkor, hanem más olyan helyzetekre is kihat az élmény, ami általában szorongást okoz. Ennek két oka is lehet: egyrészt a felkészülés során olyan módszereket tanítunk, ami más helyzetekben is alkalmazható, másrészt egy sikerrel vett nehéz akadály megérdemelten dobja meg az önbizalmat.

A szabadulós játékra való felkészítés 2-3 alkalmat vesz igénybe: ezalatt röviden áttekintjük az eddig átélt hasonló és ijesztő helyzeteket (liftbe való beszorulás, közlekedési dugó, sorban állás, és a többi hasonló, amik pánikrohamot szoktak okozni), és kibogozzuk, hogy milyen félelmek, milyen gondolatok játszanak itt szerepet. Utána megbeszéljük, hogy miért is akarunk lemenni abba a borzalmas pincébe, és mit várunk ettől az egésztől. Majd 3-4 pánikbeteg összegyűlik valamelyik szabadulós helyen, persze velünk együtt, bezáratjuk magunkat, és jöhet a fejtörő….

Másnap aztán lehet büszkélkedni, hogy ez is sikerült, és hogy milyen érdekes volt más pánikbetegekkel találkozni, egymást bátorítani, és megosztani a rettegést.

Aki szeretne mindebben részt venni, írjon a szokásos címünkre, és indulhat a játék: info[kukac]panikbetegseg.org

Share

A változástól való félelem

Ki ne akarna meggyógyulni egy olyan gyötrelmes állapotból, mint a pánikbetegség vagy a folyamatos szorongás? Látszólag egyszerű a válasz: természetesen mindenki jól akar lenni, egészségesen, szabadon menni, ahova csak tetszik, soha nem érezni többet azt a borzalmas szívdobogást, szédülést, halálfélelmet, a világ bizonytalanná válását…

Ennek ellenére a gyógyulás egyik akadálya magától a gyógyulástól való félelem. >>

>> A kibővített cikk teljes szövege új weboldalunkon olvasható:

Gyógyulás a pánikbetegségből

A pánikbetegségből való gyógyulás egyik akadálya a változástól való félelem. A terápia a hárítő és elkerülőb rutinok felrúgását jelenti, ami akkor is ijesztő, ha a kognitív eredetű pánikbetegség amúgy sok szenvedéssel jár.

Pánikbetegség – gyógyulás – változás, agorafóbia, szorongásos pánikbetege. Fóbia, szorongás és félelem. Videós távoktató online viselkedés terápia

Share

Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

Mindig megnyugtató tudni, hogy kisebb-nagyobb problémáinkkal, furcsaságainkkal, akár “dilijeinkkel” nem vagyunk egyedül. Különösen igaz ez pánikbetegségben, ahol az ember sokszor el van vágva a társasági élettől, és időnként a család vagy a barátok sem értik, hogy mi is történik vele.
Az pedig külön öröm (meg egy kis káröröm), ha sikeres és híres emberek is ugyanabban szenvednek, mint mi Ha pedig meg is gyógyulnak belőle, akkor kézzel fogható példáját adják annak, hogy számunkra sem veszett el a remény.

Ilyen gyógyult pánikbetegről szól az alábbi poszt.

Kim Basinger félénk és magányos gyerek volt. Családjából az apját emeli ki, aki szigorú elvárásaival nem könnyítette meg a kis Kim életét: “Soha nem volt velem elégedett, soha nem dicsért. Gyakran hozzám se szólt, és egy gyerek a csöndbe a legrosszabb dolgokat tudja beleképzelni.”
A fiatal Kim BasingerTizenhat évesen szépségversenyt nyert, majd hamarosan már egy New York-i modellügynökség szerződtette napi 1000 dollárért. Gondolhatnánk, hogy mindez meghozta az önbizalmát, ezzel szemben így beszél erről a korszakról: “Nagyon nehéz volt egyik fellépésről a másikra mennem, és folyton azzal foglalkoznom, hogy hogy nézek ki. Utáltam, úgy éreztem, hogy megfulladok.” Bár ekkor már címlapokon szerepelt, annyira elégedetlen volt magával, hogy még a fellépések előtt sem tudott tükörbe nézni.

Hollywoodba költözött, és TV-sorozatokban kezdett szerepelni, de a külsejével és a társasági élettel itt sem tudott megbarátkozni: “Szenvedtem attól, ha az emberek néztek, ezért több számmal nagyobb ruhákat hordtam. Munka után hazamentem és zongoráztam, vagy zokogtam és sikoltoztam, hogy a feszültséget levezessem. Így kezdődött az agorafóbia.”

Huszonéves korában élt át először pánikrohamot, amiről azt mondja, sosem fogja elfelejteni: “Épp bevásárlás közben voltam, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy megszűnnek körülöttem a hangok. Láttam, ahogy az emberek szája mozog, de nem hallottam, hogy mit mondanak. A kezem remegett, izzadtam, és nem tudtam megmozdulni, a lábam a földbe gyökerezett. Próbáltam mélyeket lélegezni, és így nagy nehezen kijutottam a boltból. Kis utcákon, lassan vezettem hazáig. Ezután hat hónapig nem léptem ki a házamból.

A félelem egész életemen végigkísért, a félelem a nyilvános helyektől, ami végül szorongáshoz és pánikbetegséghez vezetett. Bezárkóztam a házba, és szó szerint minden nap sírtam.”

Terápia segítségével ismét dolgozni kezdett, és olyan filmekben játszott, mint a 9 és fél hét, vagy a Batman, sőt később még Oscart is kapott, de a szorongás nem múlt el. Férje, a színész Alec Baldwin sem sokat tett hozzá a gyógyuláshoz azzal, hogy hülyeségnek tartotta a betegséget: “Nem értette, hogy mi történik, és nem is nagyon hitte el, hogy létező betegségről van szó.” Baldwin családja is panaszkodott Kimre, és bizarrnak tartották, hogy időnként nem jelenik meg a családi ebédeken, miközben a színésznő a hálószobában gubbasztott agorafóbiás szorongások között…

Kim BasingerEgy újabb hat hónapos időszak után, amikor nem tudott kilépni a házból, kognitív viselkedésterápiába fogott. Elkezdte azt gyakorolni, hogy mindig a jelen pillanatra figyeljen, és ne arra, hogy esetleg mi történik majd később. Más szóval, hogy ne a bizonytalan szorongásokra koncentráljon, amik sokszor meg sem valósulnak, hanem mindig csak az adott helyzetben megtehető dolgokra. Elmondása szerint ez a módszer, valamint a kislánya adott erőt és lehetőséget ahhoz, hogy legyőzze az agorafóbiát és a pánikbetegséget. Ma már, ha nem is a társasági élet középpontjaként, de pánikbetegségtől és agorafóbiától mentesen él.

Kimnek ezúton is gratulálunk, és reméljük, hogy másoknak is erőt ad a gyógyuláshoz az a tény, hogy valóban van kiút ebből a betegségből.


 

Pánikbetegség – Híres pánikbetegek

Kim Basinger 22 éves korában élt át először pánikrohamot. Sosem fogja elfelejteni. Bevásárlás közben vette észre: megszűnnek körülötte a hangok. Remegett a keze, izzadást tapasztalt, alig kapott levegőt. Évekig küzdött, hogy megszabaduljon szorongásaitól.

Share

Hogyan zajlik egy terápiás foglalkozás?

Először is sokat nevetünk. Tényleg. A pánikbetegség rákényszeríti az embert, hogy kreatív elkerülő utakat dolgozzon ki azokra a helyzetekre, amiktől fél. A pácienseink nagyon aranyos öniróniával, magukon is nevetve szokták elmesélni az ilyeneket. Például van, aki csak úgy tud kimenni az utcára, ha egy biciklit tol maga mellett és abba kapaszkodik, és mindenhova így megy. Mások alig várják a nyarat, hogy végre napszemüvegben járhassanak, mert az ad biztonságot. Vagy éppen az esős időt, hogy az esernyőbe fogódzkodva lehessen menni.
Persze azon dolgozunk, hogy ezek a helyzetek megoldódjanak, de a nevetés addig is jól jön.
Sírás is előfordul…. És ez nem baj. Aki képes sírni, az már tud róla, hogy valami gondja van, és megtette az első lépést a megoldás felé. Még ha maga a szomorúság keserves dolog is.

Ezenkívül arra törekszünk, hogy minél hamarabb, minél hatékonyabban megtanítsuk azokat a módszereket, amivel a pánikbetegség és a szorongás leküzdhető. Nem akarjuk elhúzni a terápiát egy órával sem tovább, mint ami szükséges. Ez azt is jelenti, hogy mindig adunk “házi feladatot”, amit két foglalkozás között a páciens maga végezhet, a maga tempójában. A legszebb eredmények az ilyen házi feladatok során szoktak születni! Sokszor hirtelen sikerül valami, ami addig nem ment: egy félelmetes helyzet elviselhetővé válik, vagy egy addig elkerült környék bejárható lesz. Ezek nagy eredmények, és nem egyszer előfordul, hogy sms-t kapunk egy pácienstől azzal, hogy “Most sikerült megcsinálni az, amit a múltkor gyakoroltunk!” Ilyenkor aztán együtt örülünk.

A foglalkozások mindig közös megegyezéssel zajlanak: nem megyünk olyan helyre, ahova a páciens úgy érzi, hogy még nem képes, de igyekszünk mindig egy kicsit továbbmenni annál, mint ami kényelmes. Ez nagyon fontos a gyógyulás érdekében. A terapeuta egyszerre figyel a szakmai tapasztalatára és a pácienstől jövő visszajelzésekre, és így segít meghatározni azt a helyzetet, ami a leghatékonyabb a gyógyulás szempontjából.
A terápia tehát épít egy meglévő módszerre, a kognitív viselkedésterápiára, de folyamatosan figyel a pillanatnyi igényekre. Így személyre szabott, és nem válik sablonossá.

A legtöbb munkát mégis a páciensek végzik: a bátorsággal, amivel belevágnak a terápiába, amivel a házi feladatokat csinálják, amivel a halálfélelmet okozó helyzetekkel nap mint nap szembenéznek. A pánikbetegek nagyon bátrak… Egy furcsán hangozhat, hiszen ez a betegség a félelmekről szól; és mégis, aki megpróbál ilyen bénító félelmek mellett normális életet élni, az nem lehet más, mint egy nagyon bátor ember.

Share

Szorongás vagy izgatottság?

Nem mindegy, hogy mivel magyarázzuk a pánikbetegség tüneteit, például a gyorsabb szívverést, kapkodó légzést, kézremegést vagy izzadást.
A Harvard Egyetemen végeztek egy kutatást, amiből kiderült, hogy egész másképp teljesítenek azok, akik azt gondolják, hogy szoronganak, mint akik azt gondolják, hogy izgatottan készülnek egy feladatra – miközben a testi tüneteik (izzadás, szívdobogás) pontosan ugyanazok!

Aki azt gondolták magukról, hogy szoronganak, azoknak a gondolkodása beszűkült. Kevesebb kreatív megoldás jutott eszükbe, kevésbé tudtak a feladatra figyelni. A fantáziájukat az töltötte ki, hogy próbáltak megnyugodni, vagy elképzelték, hogy mi lesz, ha ez nem sikerül.
Akik azt gondolták, hogy a tüneteik kellemes izgatottság miatt vannak, azok örömmel és jól végezték a feladatot, és nemcsak a szorongóknál teljesítettek jobban, hanem – meglepő módon – még egy harmadik csoportnál, a nyugodtaknál is jobbak voltak.

A cikk teljes szövege új honlapunkon olvasható:

Szorongás kezelése: változtasd izgatottsággá!

Share

Meggyógyulhat-e, aki már régóta pánikbeteg?

Először is szeretném leírni a választ: igen, akármennyi ideje is tart a pánikbetegség vagy az agorafóbia, meg lehet belőle gyógyulni. Ha évtizedek óta tart, akkor is.

A pánikbetegség tünetei egy ördögi kör során jönnek létre: a pánikrohamok és a tőle való félelem egymást erősítik, és végül az ember megpróbál minden olyan helyzetet elkerülni, amiben pánikrohama lehet, vagyis kialakul az agorafóbia. Bővebben…

Share

Valóban segít a kognitív viselkedésterápia?

Új és visszatérő pácienseink között többségben vannak azok, akik régóta, sokszor több mint egy évtizede szenvednek ebben a betegségben. Általában sokféle módszert ki is próbáltak már, mire hozzánk kerülnek. Érthető, hogy ennyi idő és erőfeszítés után nehéz elhinni, hogy bármi segíthet.

Azonban a kognitív viselkedéses módszernek, amit alkalmazunk, nagyon jó eredményei vannak. Nyugat-Európában és Amerikában ez az eljárás az, amit legelső sorban ajánlanak a pszichológusok a pánikbeteg vagy agorafóbiás páciensnek.

A Brit Egészségügyi Intézet honlapja ezt írja: “A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabbnak tartott módszer pánikbetegség ellen. Ez egy olyan pszichológiai eljárás, aminek során a páciens hetente találkozik a terapeutával. Az ülések során foglalkoznak a félelmet keltő gondolatokkal, amiket az oktató segít reálisabb és kiegyensúlyozottabb gondolatokra cserélni, valamint segít a viselkedés átalakításában is.”

A brit intézet 7-14 hetes programot javasol, melynek során a páciens megtanulja kezelni a félelmeket keltő gondolatokat és az elkerülő, agorafóbiás viselkedést. Pontosan ilyen programot kínálunk mi is – lásd a további részleteket új weboldalunkon:

Kognitív viselkedésterápia otthon

Kognitív viselkedésterápia otthon

Share

Pánikbetegség kezelése gyógyszer nélkül

Visszatérő kérdés a pácienseink részéről, hogy gyógyszer nélkül elmúlhat-e a pánikbetegség, az agorafóbia.

Az általunk alkalmazott módszerhez nem szükséges gyógyszeres kiegészítő kezelés, mert közvetlenül a félelmet keltő gondolatokkal és helyzetekkel foglalkozunk. Ha a gyógyszer elnyomja ezeket a szorongásokat és gondolatokat, az nem teszi könnyebbé a terápiát.
Tudjuk, hogy nagyon kellemetlen ezeket a félelmeket átélni. Nagyon nehéz azzal a gondolattal nekiindulni egy-egy foglalkozásnak, hogy előre tudja a páciens, hogy rossz érzés lesz felszállni a buszra az oktatóval, vagy lemenni a metróba.

A kiegészített cikk teljes szövege itt olvasható:

Pánikbetegség kezelése gyógyszerek nélkül

Pánikbetegség kezelése gyógyszerek nélkül

Share