Mi váltja ki a pánikrohamot?

Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, hogy mikor mi vált ki pánikrohamot. Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten nem, aztán ismét, aztán csak egy kicsit… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeutával együtt semmilyen szorongást nem okoz.

Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni. Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: “Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: “Bevettem ezt a gyógyszert, de egy kicsit furcsán érzem magam, ez egy szörnyű mellékhatás lehet, és a mentők fognak elvinni.”

A teljes cikk felújítva új weboldalunkon olvasható:

Fontos-e tudnunk, hogy mi váltja ki a pánikrohamot?


A pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel.

Share

Szabadulós játék pánikbetegeknek

Budapestet ellepték a szabadulós játékok. Lépten-nyomon olyan helyekre bukkanunk, ahol pincékbe zárnak embereket, akik aztán Da Vinci Titkai, Hasfelmetsző Jack és egyéb tematikájú rejtvényeket megfejtve szabadulnak ki a katakombákból – vagy maradnak ott örök időkre, hogy csontvázként ijesztgessék a később érkezőket (na jó, ezt talán nem).

Adódik az ötlet: mi lenne, ha klausztrofóbiával (is) küzdő pánikbetegek próbálnák ki a játékot. Jó lenne ez nekik? Nos, ha jó a társaság, szórakoztató a feladat, és megfelelő az előkészítés, akkor lehet, hogy nem is olyan elviselhetetlen az egész… És ami nem mellékes: a sikerélmény hatására jó eséllyel hosszabb távon is oldódik a szorongás.

szabadulos jatekTapasztalatunk szerint nemcsak a bezártságtól való félelem csökken ilyenkor, hanem más olyan helyzetekre is kihat az élmény, ami általában szorongást okoz. Ennek két oka is lehet: egyrészt a felkészülés során olyan módszereket tanítunk, ami más helyzetekben is alkalmazható, másrészt egy sikerrel vett nehéz akadály megérdemelten dobja meg az önbizalmat.

A szabadulós játékra való felkészítés 2-3 alkalmat vesz igénybe: ezalatt röviden áttekintjük az eddig átélt hasonló és ijesztő helyzeteket (liftbe való beszorulás, közlekedési dugó, sorban állás, és a többi hasonló, amik pánikrohamot szoktak okozni), és kibogozzuk, hogy milyen félelmek, milyen gondolatok játszanak itt szerepet. Utána megbeszéljük, hogy miért is akarunk lemenni abba a borzalmas pincébe, és mit várunk ettől az egésztől. Majd 3-4 pánikbeteg összegyűlik valamelyik szabadulós helyen, persze velünk együtt, bezáratjuk magunkat, és jöhet a fejtörő….

Másnap aztán lehet büszkélkedni, hogy ez is sikerült, és hogy milyen érdekes volt más pánikbetegekkel találkozni, egymást bátorítani, és megosztani a rettegést.

Aki szeretne mindebben részt venni, írjon a szokásos címünkre, és indulhat a játék: info[kukac]panikbetegseg.org

Share

A változástól való félelem

Ki ne akarna meggyógyulni egy olyan gyötrelmes állapotból, mint a pánikbetegség vagy a folyamatos szorongás? Látszólag egyszerű a válasz: természetesen mindenki jól akar lenni, egészségesen, szabadon menni, ahova csak tetszik, soha nem érezni többet azt a borzalmas szívdobogást, szédülést, halálfélelmet, a világ bizonytalanná válását…

Ennek ellenére a gyógyulás egyik akadálya magától a gyógyulástól való félelem. Illetve nem is annyira a gyógyulástól, hanem a változástól. Írtunk már arról, hogy a pánikbeteg vagy agorafóbiás ember sok-sok munkával kialakít olyan rutinokat, amikkel megpróbálja elkerülni a pánikrohamokat.

Az új tartalommal kibővített, felújított cikk a Pánikrendelő új címén olvasható el teljes terjedelmében:

Gyógyulás a pánikbetegségből – A változástól való félelem


A gyógyulás egyik akadálya a változástól való félelem. A terápia a rutinok felrúgását jelenti, ami akkor is ijesztő, ha a pánikbetegség amúgy szenvedéssel jár.

Share

Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

Mindig megnyugtató tudni, hogy kisebb-nagyobb problémáinkkal, furcsaságainkkal, akár “dilijeinkkel” nem vagyunk egyedül. Különösen igaz ez pánikbetegségben, ahol az ember sokszor el van vágva a társasági élettől, és időnként a család vagy a barátok sem értik, hogy mi is történik vele.
Az pedig külön öröm (meg egy kis káröröm), ha sikeres és híres emberek is ugyanabban szenvednek, mint mi Ha pedig meg is gyógyulnak belőle, akkor kézzel fogható példáját adják annak, hogy számunkra sem veszett el a remény.

Ilyen gyógyult pánikbetegről szól új blogunkban az a poszt, amelyet erre a linkre kattintva olvashat el:

Híres pánikbetegek. I. rész: Kim Basinger


Pánikbetegség – Híres pánikbetegek

Kim Basinger 22 éves korában élt át először pánikrohamot. Sosem fogja elfelejteni. Bevásárlás közben vette észre: megszűnnek körülötte a hangok. Remegett a keze, izzadást tapasztalt, alig kapott levegőt. Évekig küzdött, hogy megszabaduljon szorongásaitól.

Share

Hogyan zajlik egy terápiás foglalkozás?

Először is sokat nevetünk. Tényleg. A pánikbetegség rákényszeríti az embert, hogy kreatív elkerülő utakat dolgozzon ki azokra a helyzetekre, amiktől fél. A pácienseink nagyon aranyos öniróniával, magukon is nevetve szokták elmesélni az ilyeneket. Például van, aki csak úgy tud kimenni az utcára, ha egy biciklit tol maga mellett és abba kapaszkodik, és mindenhova így megy. Mások alig várják a nyarat, hogy végre napszemüvegben járhassanak, mert az ad biztonságot. Vagy éppen az esős időt, hogy az esernyőbe fogódzkodva lehessen menni.
Persze azon dolgozunk, hogy ezek a helyzetek megoldódjanak, de a nevetés addig is jól jön.
Sírás is előfordul…. És ez nem baj. Aki képes sírni, az már tud róla, hogy valami gondja van, és megtette az első lépést a megoldás felé. Még ha maga a szomorúság keserves dolog is.

Ezenkívül arra törekszünk, hogy minél hamarabb, minél hatékonyabban megtanítsuk azokat a módszereket, amivel a pánikbetegség és a szorongás leküzdhető. Nem akarjuk elhúzni a terápiát egy órával sem tovább, mint ami szükséges. Ez azt is jelenti, hogy mindig adunk “házi feladatot”, amit két foglalkozás között a páciens maga végezhet, a maga tempójában. A legszebb eredmények az ilyen házi feladatok során szoktak születni! Sokszor hirtelen sikerül valami, ami addig nem ment: egy félelmetes helyzet elviselhetővé válik, vagy egy addig elkerült környék bejárható lesz. Ezek nagy eredmények, és nem egyszer előfordul, hogy sms-t kapunk egy pácienstől azzal, hogy “Most sikerült megcsinálni az, amit a múltkor gyakoroltunk!” Ilyenkor aztán együtt örülünk.

A foglalkozások mindig közös megegyezéssel zajlanak: nem megyünk olyan helyre, ahova a páciens úgy érzi, hogy még nem képes, de igyekszünk mindig egy kicsit továbbmenni annál, mint ami kényelmes. Ez nagyon fontos a gyógyulás érdekében. A terapeuta egyszerre figyel a szakmai tapasztalatára és a pácienstől jövő visszajelzésekre, és így segít meghatározni azt a helyzetet, ami a leghatékonyabb a gyógyulás szempontjából.
A terápia tehát épít egy meglévő módszerre, a kognitív viselkedésterápiára, de folyamatosan figyel a pillanatnyi igényekre. Így személyre szabott, és nem válik sablonossá.

A legtöbb munkát mégis a páciensek végzik: a bátorsággal, amivel belevágnak a terápiába, amivel a házi feladatokat csinálják, amivel a halálfélelmet okozó helyzetekkel nap mint nap szembenéznek. A pánikbetegek nagyon bátrak… Egy furcsán hangozhat, hiszen ez a betegség a félelmekről szól; és mégis, aki megpróbál ilyen bénító félelmek mellett normális életet élni, az nem lehet más, mint egy nagyon bátor ember.

Share

Szorongás vagy izgatottság?

Nem mindegy, hogy mivel magyarázzuk a pánikbetegség tüneteit, például a gyorsabb szívverést, kapkodó légzést, kézremegést vagy izzadást.
A Harvard Egyetemen végeztek egy kutatást, amiből kiderült, hogy egész másképp teljesítenek azok, akik azt gondolják, hogy szoronganak, mint akik azt gondolják, hogy izgatottan készülnek egy feladatra – miközben a testi tüneteik (izzadás, szívdobogás) pontosan ugyanazok!

Aki azt gondolták magukról, hogy szoronganak, azoknak a gondolkodása beszűkült. Kevesebb kreatív megoldás jutott eszükbe, kevésbé tudtak a feladatra figyelni. A fantáziájukat az töltötte ki, hogy próbáltak megnyugodni, vagy elképzelték, hogy mi lesz, ha ez nem sikerül.
Akik azt gondolták, hogy a tüneteik kellemes izgatottság miatt vannak, azok örömmel és jól végezték a feladatot, és nemcsak a szorongóknál teljesítettek jobban, hanem – meglepő módon – még egy harmadik csoportnál, a nyugodtaknál is jobbak voltak.

A cikk teljes szövege új honlapunkon olvasható:

Szorongás kezelése: változtasd izgatottsággá!

Share

Meggyógyulhat-e, aki már régóta pánikbeteg?

Először is szeretném leírni a választ: igen, akármennyi ideje is tart a pánikbetegség vagy az agorafóbia, meg lehet belőle gyógyulni. Ha évtizedek óta tart, akkor is.

A pánikbetegség tünetei egy ördögi kör során jönnek létre: a pánikrohamok és a tőle való félelem egymást erősítik, és végül az ember megpróbál minden olyan helyzetet elkerülni, amiben pánikrohama lehet, vagyis kialakul az agorafóbia.
Ez az ördögi kör azonos minden pánikbetegségben. Abban is, ami nemrég alakult ki, és abban is, ami évtizedek óta fennáll. Ha ezt a körkörös hatást sikerül megtörni, akkor a pánikbetegség fokozatosan elmúlik. Régen tartó betegségnél ugyanúgy, mint a frissnél.

Azt szoktam mondani a pácienseimnek, hogy a pánikbetegeknek rossz szokásaik vannak, amiket tudatosítani kell és átalakítani jó szokásokká. A félelmetesnek tűnő helyzetek elkerülése egy rossz szokás. >> tovább >>

Cikkünk kibővített, aktualizált változata új honlapunkon itt érhető el:

Krónikus pánikbetegség gyógyítása. Meggyógyulhat-e, aki már régóta pánikbeteg?

Share

Valóban segít a kognitív viselkedésterápia?

Új és visszatérő pácienseink között többségben vannak azok, akik régóta, sokszor több mint egy évtizede szenvednek ebben a betegségben. Általában sokféle módszert ki is próbáltak már, mire hozzánk kerülnek. Érthető, hogy ennyi idő és erőfeszítés után nehéz elhinni, hogy bármi segíthet.

Azonban a kognitív viselkedéses módszernek, amit alkalmazunk, nagyon jó eredményei vannak. Nyugat-Európában és Amerikában ez az eljárás az, amit legelső sorban ajánlanak a pszichológusok a pánikbeteg vagy agorafóbiás páciensnek.

A Brit Egészségügyi Intézet honlapja ezt írja: “A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabbnak tartott módszer pánikbetegség ellen. Ez egy olyan pszichológiai eljárás, aminek során a páciens hetente találkozik a terapeutával. Az ülések során foglalkoznak a félelmet keltő gondolatokkal, amiket az oktató segít reálisabb és kiegyensúlyozottabb gondolatokra cserélni, valamint segít a viselkedés átalakításában is.”

A brit intézet 7-14 hetes programot javasol, melynek során a páciens megtanulja kezelni a félelmeket keltő gondolatokat és az elkerülő, agorafóbiás viselkedést. Pontosan ilyen programot kínálunk mi is – lásd a további részleteket új weboldalunkon:

Kognitív viselkedésterápia otthon

Kognitív viselkedésterápia otthon

Share

Pánikbetegség kezelése gyógyszer nélkül

Visszatérő kérdés a pácienseink részéről, hogy gyógyszer nélkül elmúlhat-e a pánikbetegség, az agorafóbia.

Az általunk alkalmazott módszerhez nem szükséges gyógyszeres kiegészítő kezelés, mert közvetlenül a félelmet keltő gondolatokkal és helyzetekkel foglalkozunk. Ha a gyógyszer elnyomja ezeket a szorongásokat és gondolatokat, az nem teszi könnyebbé a terápiát.
Tudjuk, hogy nagyon kellemetlen ezeket a félelmeket átélni. Nagyon nehéz azzal a gondolattal nekiindulni egy-egy foglalkozásnak, hogy előre tudja a páciens, hogy rossz érzés lesz felszállni a buszra az oktatóval, vagy lemenni a metróba.

A kiegészített cikk teljes szövege itt olvasható:

Pánikbetegség kezelése gyógyszerek nélkül

Pánikbetegség kezelése gyógyszerek nélkül


Kezelés nélkül a pánikbeteg páciens élettere beszűkülhet, magába fordulhat, kialakulhat az agorafóbia vagy a depresszió. Gyógyítás ilyen esetben már ritkán lehetséges gyógyszer nélkül? Korábbi stádiumban azonban igen, bár e sok a vita, mert vannak, akik úgy gondolják, a gyógyszeres terápia a pánikrohamok rendszeres jelentkezése esetén elengedhetetlen, mások szerint a kognitív viselkedésterápia gyakorlatok végzése elegendő. Az viszont még a gyógyszerpártiak is belátják, hogy a szorongásos pánikszindróma eredményes gyógyításához önmagában nem elég a gyógyszer.

Sok pszichológus szerint a betegnek komoly önismereti munka segítségével kell rájönnie a probléma gyökerére. Mások szerint erre nem feltétlenül van szükség: a pánikbetegség okának részletes feltárása nélkül is teljesen megszüntethetők a tünetek.

Ezen kívül a különböző szorongásoldók és antidepresszánsok a tüneteket csupán elfedik, de nem szüntetik meg. A kognitív viselkedésterápia azonban a legtöbb dokumentált esetben, akár még távoktató program keretében is, a panaszok végleges megszűnését eredményezi.

Share