A rakoncátlan elefánt, avagy mi is valójában a pánikbetegség

A pánikbetegség talán legzavaróbb jellemzője az a különös kettősség, amiről minden pánikbeteg beszámol: “Félek, miközben TUDOM, hogy amitől félek, az nem veszélyes.” A betegeim racionális, okos emberek, természetesen nem gondolják, hogy a villamos normál állapotában életveszélyes, vagy hogy a híd le fog szakadni, miközben átmennek rajta, vagy hogy a kijárattól távol ülni egy teremben egyenlő volna a halálos ítélettel. Mégis rettegnek ezektől a helyzetektől, akár a tényleges halálfélelem erejével, és úgy érzik, nincsen hatalmuk a rettegés fölött.

Mintha két személy lenne bennük: egy logikusan gondolkodó ember, és egy irányíthatatlan és sokkal erősebb ösztönlény, amely menekülni akar, még akkor is, ha nincs rá igazi oka.

Az a helyzet, hogy ez a kettősség-érzés nagyon is közel van a valós állapotunkhoz. Valóban több különböző részből áll a gondolkodásunk, és ezek a részek konfliktusban vannak egymással. Hogy ez miért van így, ahhoz egy kicsit bele kell pillantanunk az emberi agy szerkezetébe. Ígérem, nem lesz bonyolult…

Az agyunk régi, újabb és még újabb részekből áll, valahogy úgy, ahogy egy régi házhoz az idők során a lakók hozzáépítenek újabb és újabb szobákat, és ezek a szobák egymástól különböznek stílusukban és szerepükben. A legrégebbi “szobák” az agyunkban az ösztönös viselkedésért felelősek, a legújabbak pedig a tudatos gondolkodásért. A közepesen régi struktúrák az olyasfajta tulajdonságokért felelnek, mint például az érzelmek.

elefant-emberEzekből a különböző időkben létrejött agyi részekből mi egyedül a tudatos, gondolkodó részt érzékeljük. Erre mondjuk azt, hogy ez az “én”: én az vagyok, aki gondolkodik. De ez sajnos nem igaz… Ha azt nézzünk, hogy az agynak mekkora részét foglalják el a régebbi “szobák”, és mennyiféle funkciót látnak el, akkor azt kell mondanunk, hogy sokkal inkább az az élőlény vagyunk, aki ösztönösen reagál és akinek érzelmei vannak.

A pszichológusok manapság ezt úgy mondják, hogy kétféle agyi folyamat van: az automatikus (ezt csinálják a régebbi részek) és a kontrollált (ezt pedig az újabb részek). Az automatikus sokkal több mindenért felelős, mint a kontrollált, miközben semmit nem érzékelünk a működéséből. Csak a hatásait: például azt, hogy menekülni akarunk a villamosról, miközben valójában fogalmunk sincs, hogy mitől menekülünk. Hiszen a menekülés vágya az automatikus részben keletkezik, nem a tudatosban…

Persze az emberiség nem várta meg a modern pszichológusokat azzal, hogy erre rájöjjenek. Az ókori filozófiák ezt a kettősséget már rég megfogalmazták. Buddha például egy elefánthoz hasonlította az automatikus részeket, aminek a hátán ül egy ember (ő lenne a tudatos, kontrollált gondolkodás), és próbálja irányítani az elefántot. Többnyire nem túl nagy sikerrel… Kivéve persze, ha az ember Buddha, mert akkor még az elefánt is engedelmeskedik neki, de mi, köznapi emberek, csak ülünk az elefánton, és legfeljebb azt hisszük, hogy mi irányítunk. Egész odáig, amíg valami (például a pánikbetegség) rá nem döbbent arra, hogy ez mennyire nem így van.

Szóval van egy rakoncátlan elefántunk, ami bóklászik, amerre az ösztönei és érzelmei viszik, mi meg itt ülünk a hátán és próbálunk valami értelmet és tudatosságot csempészni ebbe a fura helyzetbe. A pánikbetegség ezt még tovább nehezíti azzal, hogy szegény elefánt valamitől nagyon megijedt, és most minden olyan helyzetben, ami arra az ijesztő dologra emlékezteti, menekülni akar.

Fontos megértenünk, hogy az a belső konfliktus, ami a pánikbetegséget jellemzi (menekülési vágy, miközben racionálisan tudom, hogy nem vagyok veszélyben) teljesen normális agyi működés mellett történik. A pánikbetegség voltaképp nem betegség, abban az értelemben, hogy nem kóros elváltozások miatt jön létre. Nem arról van szó, hogy a pánikbetegnek a lelke vagy az agya beteg volna… Egyszerűen az agyunk szerkezetéből következik, hogy a különböző részek egymásnak ellentmondanak, sokszor egymás ellen dolgoznak, és ez minden embernél így van. A pánikbetegség azért más, mert ez a teljesen normális működés történetesen egy nagyon kellemetlen tünetben, az intenzív félelemben jelentkezik, amivel nem lehet együtt élni. Viszont az a terápia, amit a pánikbeteg jó esetben ilyenkor végigcsinál (a kognitív viselkedésterápia), akkor is jót tenne, ha az illető nem volna pánikbeteg, mert a gondolkodás tudatosságát növeli, és az elefánt és a hátán ülő ember együttműködését javítja.

elefant-ember-panikbetegseg

A pánikbetegség kialakulását az állati ösztönösség és az emberi akarat ellentmondása, kettőssége jellemzi.

Persze egyáltalán nem könnyű az automatikus rendszert rábírni arra, hogy együttműködjön a tudatos rendszerrel. Aki tett már újévi fogadalmat, az ezt pontosan tudja: január 1-én olyan nyilvánvalónak tűnnek a kitűzött célok, olyan értelmesek, és jobb lesz általuk az élet, és persze, hogy ezeket kell csinálni. Aztán január közepén az ember már csak a szégyenérzet miatt próbál úgy tenni, mintha még tartaná a fogadalmat, februárra pedig már rég kitalált valami kifogást, hogy miért is nem azokat a célokat kell elérni, de legalábbis nem most, hanem majd… Hát majd hétfőtől.

Ami meggátolja az újévi fogadalmak teljesítését, az az elefánt saját akarata, ami alapesetben és hosszútávon sokkal erősebb, mint a rajta ülő ember ereje és akarata. Egyszerűen azért, mert ösztönös, sokkal régebb óta csiszolt vágyakat és funkciókat elégít ki, mint a gondolkodásunk új, tudatos része. Ezt az elefántot nem lehet legyőzni… A legtöbb, amit elérhetünk, hogy megpróbáljuk minél jobban megismerni, és minél több dologban kialakítani vele az együttműködést.

Hogy ez hogyan történik, és a pánikbetegségben milyen módszereink vannak rá, arról a Pánikbetegség kezelése részben írunk majd bővebben.


Mi is valójában a pánikbetegség?

A pánikbetegség nem kóros elváltozások miatt alakul ki, nem arról van szó, hogy a szorongásoktól szenvedőnek a lelke vagy az agya beteg volna. Egyszerűen agyunk fejlődéséből és szerkezetéből következik: a különböző részek egymásnak ellentmondanak, egymás ellen működnek – és ez viselkedészavart, szorongást, félelmet, pánikot okoz.A rakoncátlan elefánt példázata, kettősség az agy működésében, a kóros félelem és szorongás nem fiziológiai elváltozás miatt jön létre, hanem az egymás ellen működő agyi struktúrák következménye; beteg, kognitív viselkedésterápia, kettősség: az ösztönök és a gondolkodás egymás ellen működnek – ebben nincs kóros elváltozás: emberi gondolkodás, állati ösztön, különböző részek az emberi agy szerkezetében, pánik betegség tünetei, kezelése, a pánikbetegség leküzdése, a betegség jellemzője az agyunk szerkezetéből következő kettősség az ösztönös működés és a tudatos gondolkodás között.

56 thoughts on “A rakoncátlan elefánt, avagy mi is valójában a pánikbetegség

  1. Sziasztok! Először is leírnám az én “élettörténetemet”. Hosszú időn keresztül pánikbeteg voltam. Az első roham 9éves koromban jelentkezett egy szeretett családtagom elvesztése után. Gyorsan kerültem a mókuskerékbe és elég nehezen szálltam ki onnan. Gondolom nem kell leírnom, milyen pokoli érzés kerített hatalmába. A családomból ketten is szenvedtek akkoriban depresszióban, úgymond ” családi örökségként” kaptam ajándékba rosszulléteimet. Hol megszűnő, hol gyarapodó rohamaim teljesen elszigeteltek a barátoktól. Mindigis visszahúzódó gyerek voltam, sose mertem nyitni mások felé. Az iskolában én voltam az a tipikus diák akit a többiek kiközösítenek, akivel gúnyolódni lehetett.Pánikbetegségem mellé agorafóbia is társult s időközben egyre sűrűbben voltak rosszulléteim. FONTOS, hogy soha semmiféle gyógyszerhez nem nyúltam ez idő alatt, ami főként nagymamám elrettentő példájából adódott, ugyanis ő gyógyszerfüggő.
    Szüleim sokféle gyógymódot megpróbáltak akkoriban, pszichológushoz járattak, különböző gyógyteákat, mozgásformákat próbáltam ki, de semmi sem segített hosszú távon.
    Mígnem…rá nem jöttem saját magam, hogy hogyan küzdhtem le ezt a csúnya kis démont és élhetek saját erőmből teljes életet.
    VAN ÉLET A PÁNIKBETEGSÉG UTÁN. SŐT JOBB ÉLET, MINT VALAHA.
    Mostmár elmondhatom 3éve vagyok tünetmentes és ebben az a legjobb, hogy a félelemnek legparányibb részét sem érzem, ha a jövőmre gondolok.
    Én megcsináltam! És bárki meg tudja csinálni ugyanezt. Én hiszek benne. És te?☺
    (Fontos, nem vagyok pszichológus csak egy gyógyult pánikbeteg. Csak azt tudom elmondani ami nálam bevállt és nekem segített hogy eljussak oda, hogy ma már csak egy rossz emlék minden rosszullétem)☺
    Ha bármi kérdésed van, szeretnél beszélni valakivel aki megért írj bátran☺
    Most indult új facebook oldalam, ahol segítséget próbálok nyújtani a “sorstársaknak”:) Keress bátran:)
    https://www.facebook.com/H%C3%A9tk%C3%B6znapi-h%C5%91s%C3%B6k-257099118087778/

    • Kedves Gyógyult!!!!
      Szívesen beszélnek veled, nálam most kezdik gyogyszeresen rendezni és kizárni a komolyabb dolgokat.
      Új gyógyszert adtak, amitől nem vagyok jól. Pokoli erős fejfajasom van szedüléssel, rossz kozerzettel, feszültséggel.
      Hogy lehet ebből kimászni.
      Köszönöm s segitsegedet.
      Nem sikerült meg megtalálnom az orvosi segítséget, ha ebben tudsz segíteni, köszönöm.
      Üdv
      Edit

    • Kedves Sorstársam!
      Szívesen beszélgetnék veled hogy miként sikerült elérned a gyógyulást ami nekem még csak álom, pedig nagyon igyekszem. Kérlek ird meg hogy hol érhetlek el. A megadott FB link nem nyitható meg sajnos. Remélem jelentkezni fogsz! Előre is köszönöm.

  2. Sziasztok!
    Szomorúan olvasom, mennyien szenvednek pánikbetegségtől! 24 éves lány vagyok, az első pánikrohamom 20 évesen jött rám, sok előzménye volt, úgy gondolom édesanyámmal való rossz viszony, otthonról hirtelen elköltözés, hirtelen munkahelykeresés, muszájból talpraállás és egy munkatárs, aki partner volt a kábítószerezésben. TUDOM, nem lehet senkire ráerőszakolni, de amilyen állapotban voltam, nem tudtam máshogy felvidítani magamat, csak ha szétcsúsztam. Az első roham munka utáni lazítás közben ért el. A szokásos…. magas pulzus, szédülés, a haláltól való félelem. 25 km-re voltam az otthonomtól és nem tudtam, h valaha hazaérek-e. Csak ültem a pázsiton és nem tudtam mi történik velem. Szörnyű volt, elítélhettek, mondhatjátok, h hülye narkós megérdemli. Mondanom sem kell, hogy azóta nem nyúltam semmihez. A második éjszaka tört rám, nagymamámmal (ide költöztem) miután nyugovóra tértünk, rámtört ismét az érzés. Nem mertem neki szólni, pedig már gondolkoztam azon h mentőt hívok magamra, fel alá járkáltam a lakásban, bevettem a frontinjából egy szemet, h legalább a szívem lassabban verjen. És egyszercsak elmúlt. Azóta tud róla, rengetegszer ébresztettem fel éjszaka, h mama jön, rosszul vagyok. Mondanom sem kell mennyire megviseli őt is, mindenről tud, a kábítószerezésről is. 4 éve tart, és most kezd kirajzolódni bennem, h sosem voltam nyugodt. Gyermekkoromban is többször tört rám szorongó érzés, főleg éjszaka, takarodó után, csend a házban és én alig tudtam elaludni a nyugtalanságtól. Édesanyám vaskalapos volt. Rossz jegy? Pofon. Nem sepregettél fel? Pofon. Szinte mindenre pofon volt a válasz. Hozzáteszem, neki sem volt jó gyermekkora, ő sem kapott melegebbet. 20 év alatt hétszer költöztem el, többek között édesanyám párcseréje miatt. Egy csavargónak éreztem magam mindig. Na de mielőtt megírnám az életútinterjúmat, jelenleg is tart az állapot. Van, hogy egy időre jobban vagyok, de mindig visszatér. Viszolygok az éjszakai vezetéstől, a távolra való utazástól, nyaralni sem tudok elmenni gondterheltség nélkül. 4 éve igazolt futballista vok, imádom, egyszerűen a játékidő alatt minden gondom elszáll, de már ott tartok, hogy ha idegenbe kell utazni, és az meghaladja a 30 km-t, már a meccs előtti nap attól tartok h az oda vagy a visszaúton rosszul leszek. Szerencsém van, olyan párom van, aki teljesen megérti és tiszteletben tartja a problémámat, segíteni próbál, ahova csak tud elkísér és ez működik, a jelenlétében nyugodt vagyok. Egy hete kaptam a kolléganőmtől egy könyvet, az a címe h A titok. 3-4 napig felvoltam villanyozódva, h úristen ez lehet a megoldás a problémámra. De pár napra rá miután kontrollvizsgálatra mentem a pszichiáterhez, hazaértem és rosszul lettem, megint. Tudom, hogy sok a stresszforrás körülöttem, a párom volt felesége nem hagy minket nyugodni, a munkahelyemen is van egy energiavámpír nő, ráadásul 0-3 éves gyerekekkel foglalkozom, mindig ott motoszkál a fejemben, h nehogy rosszul legyek előttük, nehogy megijedjenek…. persze eddig még szerencsére nem volt rá példa. Gyógyszert szedek, eleinte Cipralex+Sanax kombót, majd később orvost váltottam, mert szart sem ért az sztk-s orvos, a sanaxot elbírtam hagyni a cipralexet is már a 2 szemről 1re csökkentettem, de újra visszaállt az állapot, ekkor gyógyszert cseréltünk, Mizapint és Rivotrilt kaptam. Tudom, sőt sokat hallottam, hogy a Rivotrilra rá lehet szokni, de mit tegyek, ha beveszem és elmúlik tőle a rosszullétem? Mért szenvedjek, ha kicsit is tompíthat a szörnyű érzésen? Vissza térve a Titokra, a legnagyobb videómegosztón fent van film változatban, ajánlom mindenkinek, egy kis reményt adhat annak, aki már sokmindent kipróbált.
    Akinek még ezekután is lenne kedve velem beszélni róla nyugodtan írjon. szkacsin@citromail.hu

  3. Sziasztok!

    Egy éve kezdődött az ingatlan ár robbanással.Középkorú vagyok de mindig szüleimmel éltem, később ápolni is kellett őket.Már nagyon nem bírom a rohamokat, hamarosan feladhatom.Olyan erős rettegés van bennem, hogy remegek, kapkodom a levegőt,s járni csak mint egy 80 éves tudok.Hideg veríték is szokott lenni.Egy munkahelyet már elveszítettem emiatt.Kétségbeesve kérek segítséget, mert az sztk pszichiáter s gyógyszerei nem segítenek.Végeznék magammal, csak ne rettegjek.

    • Nincs erőm megbírkózni vele, hiába az antidepresszáns, többször mentőt akartak hívni rám a buszon.Segítségre van szükségem, mert mikor felhívtam a pszichiáterem, csak annyit mondott, most azt akarja, hogy sajnáljam?Ismétlem 1 éve ismerem mi ez.Azelőtt dolgos, fő állás, másodállás, suli mindent csináltam, de most már feladtam mindent.Végső kétségbeesésben vagyok, nehogy megtegyem azt amivel megoldhatnáma dolgot, vagyis hogy kikapcsolom magam.

  4. Sziasztok!
    20 éves vagyok. Nekem furcsa módon elég korán (11 évesen) jelentkezett először a pánikbetegség. Nagyon rosszul lettem, aztán a roham utáni szorongás egész nap kitartott. Utána évekig nem jelentkezett, majd 14-15 évesen újra, szinte minden este. Elvittek kinenziológushoz és ezután jött egy újabb szünet. Tavaly lettem egyetemista. Akkor újra jöttek a rohamok, erősek, hevesek, főleg tanórákon. Volt, hogy másfél órán keresztül azt hittem meg fogok halni… azóta kitölti a napjaimat. Mostanában éjjel is rámtör. Arra kelek, hogy kihagy a szívem, nem kapok levegőt… a szívem napközben is csinál ilyeket, kezdem azt hinni szívbeteg vagyok, pedig tavaly EKG, vérvétel semmi rosszat nem mutatott ki…
    Mit javasoltok, mit csinálhatnék még? Kinenziológia megvolt, gyógyszert abbahagytam ( banga lettem tőle), most gyógyteázom.

  5. Sziasztok 20 eves vagyok es panikbetegsegem van es nem tudom hogyan gyözhetem le olyan rosz erzes 1 eve hogy eben szenvedek van ugy hogy tart nagyon sokáig 😢es
    olyan hülye gondolatok jönek hogy mar nem birom😓

    • Marik Laci videóit ajánlom Youtube csatornán,a könyve is hatalmas segítség lehet 🙂 Mindenkinek javasolni tudom 🙂

  6. Sziasztok!sajnos én is évek óta küzdök vele!Volt hogy abba hagytam a gyógyszert de vissza kellet àlni rá!Mostanàban tàrsult még hozzà hogy félek attól hogy valaki megmérgez senkiben nem bízok !nagyon unom ezt a helyzetet!

  7. Sziasztok,
    nekem kb. 4 éve alakult ki, egy vasárnap délelőtt hirtelen felment a pulzusom 130-ra, Bementem kórházba ahol kivizsgáltak bent tartottak 3 4 napra és semmilyen kórós fizikális eltérést sem találtak. Nekem mindig a téli időszak nehezebb, kevés nap nincs alkalmam annyit mozogni stb. Télen stresszesebb is a munka helyem.
    Elkezdtem 3 éve jógázni ami nagyon nagyon sokat segített megtanultam a negatív ingereket kezelni, nem felvenni. Nem is voltak azóta nagyon durva rohamaim,szinte nem volt . Ma éjjel viszont éjjel arra ébredtem , hogy kattogott az fejem felriadtam és 122 volt a pulzusom vibrált a szemem feszült a fejem a nyakam nagyon megijedtem, halálfélelem stb. a tipikus zsibbadás izzadás kényszer menés ide oda. Tényleg meg kell tudni állítani az agyunkkal hogy nem elég én erősebb vagyok mint amit az agyam akar. Nagyon megtudja határozni az ember mindennapjait én tudom. Tudatosan fel kell lépni az egész ellen. hypohonderség nekem is párosul a pánikbetegséggel, beképzelem hogy Strokom van stb…Gyógyszert viszont SOHA nem vennék be, nem szabad elkezdeni sokkal nehezebb lejönni róla,így is elég nehéz megküzdeni az alapbetegséggel. Valerianat esetleg ami gyógynövény alapú,segíthet olykor.
    Megnyugtató hogy másoknak is hasonló tünetei vannak ami megerősít ,és energiát ad abban hogy leküzdjük ezt a fránya hülye betegséget. 🙂

    • Szia! Én nagyon sokáig nem tudtam, hogy mi a bajom, a szívem felpörgött, levert a víz, azt hittem hogy meghalok. Végül elmentem a háziorvosomhoz, ő állapította meg, hogy egy pánik és elküldött egy pszichiáternőhöz. A doktornő fogadott, és még be se mutatkoztam, kapásból kirakott maga elé !!két!! receptet! összesen nem töltöttem nála 5 percet, mindkét receptre gyógyszert írt fel, majd közölte hogy egy hónap múlva jöjjek a következő receptemért, addig ezeket szedjem előírás szerint. Ja… és azt is közölte, hogy ez a mutatvány 20000 forint (és havonta minden újabb recept felírása is ugyanennyi lesz). kiválttam a gyogyókat, elolvastam a mellékhatás listát, és inkább kivágtam a kukába Ennek fél éve már azóta sem szedtem be egyet sem a bogyókból hanem elkezdtem keresni megoldást a neten, ekkor találtam rá az alpha stim készülékre. Amikor megláttam az árát, majdnem megint pánikom lett de pár nappal később felhívtam őket Minden kérdésemre választ kaptam de igazából csak akkor nyugodtam meg kicsit, amikor közölték hogy két hónap pénzvisszafizetési garancia van rá. Azóta naponta használom egy órát legalább, és 4 hónapja nem volt pánikom, és elmúlt az az állandó melkasomat feszítő érzés is, azt utáltam a legjobban. üzenem mindenkinek, hogy legyőzhető a pánik nem kell gyógyszert szedni hozzá életünk végéig. Kitartást mindenkinek!

      • Szia Marcsi! Tudnál nekem mesélni erről a készülékről? Sosem hallottam még róla, de ha neked elmúltak tőle és valóban hatásos, akkor bármennyit megér!!!!!!!

  8. Egészségesek vagytok mindannyian! Sikerülni fog, csak hallgassatok a szívetekre! Ezt mind az egotok generálja. Találjátok és ismerjétek meg Önmagatokat! Bízzatok Magatokban. Menni fog! Nekem sikerült! Boldog vagyok!

    • Szia! En 15 eves vagyok es egy honapja volt korubeluk egy het amikor 5 rohamom volt elkezdtem utana nem enni csak pepes vagy leves egyszeruen feltem hogy felre nyelek meg mivan ha komoly betegsegem van allanfoan ezen agyalok hogy mivan ha rak vagy barmi ilyesmi a torkomba es emiatt nem tudok nyelni es egesz gorcsbe van es meg van hogy a viz is nrhez felek allandoan hogy beteg vagyok de vannak jobb heteim amikor meg felszabafult vagyok multheten mar ettem ittam rendesen ezen a heten mrg az ivas is nehez…kerlek segitsetek!! Jarok pszihologushoz!

    • Szia!
      Annyira jó látni hogy vannak még ilyen kedves emberek.. nekem ezzel a pár mondatoddal erőt adtál! Te egy nagyszerű ember vagy! Remélem mindig boldog leszel. 🙂

    • Mantrazni en is szoktam. Szerencsere amikor mar nagyon tre a helyzet akkor a belso asztalomra tudok csapni, hogy nem, itt nem eshetek ossze (munkahely) – nem hanyhatom ossze magam (tarsasag) – nem orulhetek meg (otthon), es akkor egy picit konnyebben esik lenyugodni. Kb 20 evesen 5 evnyi szerhasznalat letetele utan a felepulo jozansagomba alaposan belekopott az a honapokig tarto intenziv szorongas, heti tobb rohammal, anno inkabb a neurologiai tipus (menekulesi vagy, megorulestol,halaltol valo felelem) es kardiotipus (legszomj,szivveres,szedules) kerulgetett…Aztan nagyjabol evekig tunetmentes voltam, viszont tisztaban voltam vele, hogy alszik az oroszlan. A kalandvagy, munkahelyi tapasztalatok, uj kornyezet stb (kulfoldre koltoztem) elnyomta a felelmeim vmennyire, ha szar lelkiallapotban voltam az a boromon jott ki (ekcema), nyilvan a d Vitamin hiany miatt is. Iden tavasszal (Kb marcius ota) bukkant fel ismet, progressziv erovel, szamomra ez meg parabb, mert azthittem nem vagyok mar kabszeres almabol feleledt ozike total eszkoztelenul, sokat dolgoztam magamon az evek soran, viszont a fejlodes altal sokkal erelyesebb es szigorubb lettem onmagamhoz, tehat nagyobb nyomasnak teszem ki magam mind testileg, lelkileg es mentalisan. Ugyanakkor az osfelelmeim (oregedes,elmulas,elengedes) olyan paranoiava nottek ki magukat, h betegesen felek az ido mulasatol, a jelentektelensegtol, az izolaciotol stb. Hipochonder gyerekkorom ota vagyok, de ezt mintha sikerulne kordaban tartanom hosszutavon, csak a romlott etel fobiamtol maszok lassan falra (csak ultrafriss, v ultrakonzervalt etelt birok enni, tenger gyumolcseit, majonezt es melegben friss tojast pl egyaltalan nem) folyt kov
      Hu ezt jo volt kiirni!

  9. Hello mindenkinek! 19 éves vagyok vékony magas alkat. Első rosszullétem a koffeintől volt.(hányinger, “infarktust kapok érzés”, magas pulzus/vérnyomás) Utána két hónapra rá jelentkezett a következő aztán egyre rendszeresebbé vált, váratlanul jöttek de azoknál már csak annyit éreztem hogy nagyon felmegy a pulzusom és csinálnom kellett valamit, sétálni fekvőtámaszozni hogy elmúljon. Fél évvel az első rosszullét után már összevissza vert a szivem, hol fájt hol nem, alvásképtelen lettem miatta. Mindenki azt mondta ez pszichés és semmi baja a szivemnek, elmentünk egy pszihológushoz, egy autogén tréninges alkalomtól nagyon lenyugodtam két napot aludtam is. Rá elvittek egy pszihiáterhez teljesen kikészültem a nőtől, újra alvásképtelen lettem, folyton ezek jártak az eszembe h megfogok bolondulni, gyógyszereket kell majd szedjek meg bekell feküdnöm pszihiátriára nyilván nagyon stresszeltem, miért nem tudok aludni.. Ennek az alvásképtelenségnek az lett a vége hogy teljesen kimerültem megjegyzem két hónapig bírtam alvás nélkül. Be is kerültem a pszihiátriára, teletömtek rengeteg nyugtatóval meg antidepressznással aludtam tőle rendesen, de rohadtfáradtnak éreztem magam folyamatosan, másfél hónap múlva hazaküldtek mint egy zombit, valóban szorongtam mint állat mivel nem tudtam mi bajom, tehát a diagnózis generalizált szorongás volt meg pánikbetegség.. Az SSRI-től nagyon agresszív lettem, mellé még kaptam frontin rengeteget, meg még valami félelem elűző tablettát vagy mi a fenét már nem tudom a nevét. Mikor bevettem az SSRI-t azon is röhögtem hogy: “ott egy papucs” hahahaha!!! Nem volt bennem félelem, úgy éreztem én vagyok a király, minden rendben, mindenkit kiütök és aki az utamba áll akár meg is ölöm…nem voltak érzelmeim. kb ilyen tévképzetekkel elindultam iskolába, nagyon rosszul éreztem magam de nem érdekelt, mindig is nagyon motivált voltam. 3 nap iskola után már nagyon fájt a szivem, kirohantam az osztályteremből felpörgött pulzussal, sírtam minden bajom volt, lihegtem. Elvittek végre egy kardiológushoz egy hét múlva, kiderült hogy mitrális prolapsusom van, és hogy ez csinálta nálam a tüneteket…megjártam a poklot, már öngyilkossági hajlamaim voltak, ráadásul még a sok diligyógyszer is hajlamosított rá.. kb 4 hónapja hagytam el teljesen az antidepresszenásokat és most kezdek pszihésen rendbejönni. Szedem a betalocot szorgalmasan, és eltűnt a hatalmas fáradtság, jobban bírok mindent, nincsenek rohamok vagyis jobban mondva rosszullétek, viszont nagyon nehezen térek vissza önmagamhoz ennyi dilibogyótól még mindig.. és hozzáteszem tényleg pánikbeteg voltam mert féltem h rosszulleszek és ezzel egyrejobban belelovaltam magam, az alvásképtelenségig, de így hogy tudom az eredeti okát a rosszulléteknek már nem félek, a betaloc megvéd a rosszullétektől. Ezeket az átélt élményeket leszámítva hogy pszihiátria 19 évesen meg 2 hónapig nem alvás jól vagyok, nagyon rossz ezekre visszagondolni és rengeteget elvesz az önbizalmamból.

    Szóval pánikbetegek, először is nézessétek meg a szivetek és ha annak nincs baja vagy másnak sincs akkor nyugodjatok le a pébe mert minek szenvedtessed magad mikor egészséges vagy.. ha lenyugszol ezek a tünetek előbb utóbb elmúlnak. Légy motivált, tedd a dolgod és élj. Nem azért születtél hogy szenvedj!!! 🙂

  10. Sziasztok!

    Nekem sokszor volt olyan, hogy arra ebredtem fel, hogy kihagy a szivveresem es levegõ utan kapkodok. Sokszor erõsen ver a szivem, meg nyugalmi allapoban is, s mindig azt erzem mennem kell, vagy valamit csinalnom kell,,hogy ne erre gondoljak. Allandoan azt nezem, hogy ver-e a szivem, s neha a szivem is kihagy dobogni. Ilyenkor megjobban megijedek, sbtobb levegõt veszek, ami megint nem jo. Van hogy felek elaludni, ha jön az este… roham vagy infarktus, kozelgo halal? ?

    • Szia. Nem lesz infarktusod. Nekem is igy jelentkeztek a panik tunetei. En is abban a tevhitben eltem amig megallapitottak hogy valojaban panikbetegseg van a hatterben.

  11. Sziasztok,

    Örülök ennek a fórumnak, nagyon hasznosnak érzem. Másfél éve vagyok pánikbeteg. Lévén, hogy erős hipochonder is vagyok:), az első nehány után tk. minden szervi vizsgálaton atestem, amin csak lehet es ahol csak vmi diszfunkciot éreztem a rohamok kozben. Negatív leletek sora kovetkezett. Nálunk sok orvos van a családban, ezert nagybátyám elküldött egy klinikai szakpszichologushoz, akivel vegigycsinaltam a kognitív terápiát, ami rengeteget segített. Emellett pszichiáter Xanaxot es antidepresszánst irt fel, ami nélkül nekem ez nem ment volna. A rohamok néha előjönnek, de sokkal enyhébb formában. Érdekes módon nekem altalaban nem a pulzus megy fel, hanem a vérnyomás, persze a fent sokak által említett tünetek mellett. Jo hipochonderhez hűen mindig agyverzestol szoktam felni sajnos, a mérőt próbálom negligálni, mert automatikusan felmegy tőle, ha megnézem.

    • Szia, Nálam ugyanez a probléma. Nagy mértékben legyőztem a pánikbetegséget de ez az egy dolog megmaradt. Néha ha elkezd fájni a fejem megijedek hogy magas a vérnyomásom és vége. Hálistennek a többit már legyőztem most ezen próbálok dogozni.

  12. Sziasztok! Angliában élek és már szinte mindennapos és egész nap tart nálam a pánikroham amihez még erős halálfélelmem is van ,már csak az öngyilkosságban látok ki utat ,sajnos nem tudok haza utazni kezeltetni magam de így meg fogok őrűlni , itt az orvosnak hiába mondom mi a probléma nem ír gyógyszert sajnos tudna valaki ajánlani egy jó orvost ? ,mert januárban mindenképpen haza megyek ezt a dolgot megoldani Budapestre ! Köszi mindenkinek aki válaszol !!!

    • Szia! Ha hazajossz keres egy orvost pszhiatert. Az en paromnak is panikbetegsege volt regen.szanaxal kezdte nem volt jo. Majd szeroplant irt fel az orvos neki. Napi 1 tablettat vett be majd lassan elhagyta. Evekig nem volt rohama.sot ismered a dzsamping ugrast tudod magasbol egy kotelen leugrani es o megprobalta es sikerult. Azota eltelt 6ev.de a napokba megint volt rohama az az orvos akihez jartunk nincs de mi is keresunk egy orvost.azert irtam le mert ez a gyogyszer csodakra volt kepes mert ennyi ideig gyogyszer elhagyassal normalisan elte meg a napjait.

  13. Sziasztok!

    Ugyanezek a problémáim, mint Nektek. Először 10 éve másztam ki belőle nagy nehezen, kognitív terápia segítségével pszicho-terapeutánál, mikor már meguntam, hogy a gyógyszeres kezelés ellenére nem javult a helyzet, sőt rettenetes mellékhatásai voltak!
    Pár hónapja újrakezdődött az egész. Most én is szedek Xanaxot egyelőre, de mellette kineziológiai rendelésre is járok. EZT ajánlom mindannyiótoknak, mert a pánikbetegség, szorongás okát sokszor csak a jelenben keressük, a kineziológiai izomtesztek viszont – ez a rendőrségi hazugságvizsgálók alapja is – felfednek minden olyan eseményt, ami szerintünk már elfelejtődött, sejtszinten viszont az agy nagyon is emlékszik rá és ha gondol egyet, újra bekattan, aztán jön a roham.
    Nem ragozom tovább, ne féljetek mélyebbre ásni, mert a tudatalatti feszültségek oldásának a kineziológia nagy mestere!

    • Kōszi a tippet hadonloan szenvedek a Pàniktõl de nem szedek antideppresszanst. Attõl csak zombi leszek! Jo hogy nem .vagyok egyedül minden pànikbeteg tarsamnak kívænom gyògyùljon meg.mielöbb !!! Criszta

  14. Sziasztok!
    Úgy találtam meg ezt az oldalt, hogy a pánikbetegség tüneteiről, illetve kezeléséről kerestem oldalakat.
    Igazából még nem tudom, vagyis nem mondták ki hogy pánikbeteg lennék, de ahogy itt olvasgatom a sorokat, valószínű…. ?? 🙁
    Kb.1-2 hónapja,először edzés közben éreztem azt, hogy gyorsabban ver a szívem….majd egyszer csak rosszul lettem a munka helyemen, ami úgy jelentkezett, hogy nagyon gyorsan vert a szívem, lezsibbadt az egész testem, remegtem, izzadtam és fáztam egyben, hányingerem lett, és el akartam tűnni a helyről. Le is lépte, mert úgy éreztem megfulladok, de sajnos nem nagyon szűnt egész nap, és a sürgősségin kötöttem ki, 165/126-os vérnyomással. …majd kardiológiai vizsgálatok…stb…minden rendben volt. Azt mondták lehet pajzsmirigy de a vérképem teljesen rendben. A terheléses EKG-n nagyon felment a pulzusom, de nem volt gond, mert sportolok, és jól működött ennek ellenére is a szívem. Itt írtak fel Bisoblok(nap 1*2,5mg)ami blokkolja a pulzusomat. Nagyon zavar, hogy gyógyszert kell szedjek, mert teljesen gyógyszer mentes voltam eddig. Egészségesen táplálkozok, rendszeresen sportolok.
    …Azóta a pulzusom nem emelkedik meg, de viszont érzem, hogy vannak olyan pillanatok, majdnem minden nap, ma pl.egész nap, hogy remegnek az izmaim, halálfélelmem van, hányingerem, szédülök… stb. Úgy érzem magam sokszor, vagyis ilyenkor, mintha nem is én lennék…..
    Lehet hogy ez tényleg pánikbetegség?? 🙁
    Köszönöm hogy elolvastátok! 🙂

    • Veronika!
      Sajnos minden valószínűség szerint pánikbetegséged van! A szívednek nincs baja, ezt az egészet sajnos csak az ” agyad” produkálja! Mikor roham van, ezt elég nehéz elhinni, hiszen maga a halálfélelem nagyon erős! De le lehet győzni, úgyhogy kitartás (Y) Erőt és egészséget ! 😉

      • Kedves Tünde!

        Köszönöm levelemre a választ! Rajta vagyok a gyógyuláson, vagyis legalább azon, hogy kordában tartsam. Várom hogy elvegyék a béta blokkolót, és kíváncsi vagyok az azt követő állapotomra. Neked is jó egészséget, és kitartást kívánok!! Minden napra szép napot!! 🙂

    • Szerintem az idegek remegnek, nem az izmok. De mindegy is, a fontos, hogy próbáld magad tudatosan lenyugtatni. Sikerülni fog, néha azonban nem megy. A sport sokat segít, ne hagyd abba. Én ha tehetem naponta gyalogolok 3-6 km-t. Így múlt el tavaly, de télen visszajött kisebb-nagyobb szünetekkel. Mindenképpen erős akaratot kívvánok hozzá.
      Zsuzsa

  15. Sziasztok!
    Úgy találtam meg ezt az oldalt, hogy a pánikbetegség tüneteiről, illetve kezeléséről kerestem oldalakat.
    Igazából még nem tudom, vagyis nem mondták ki hogy pánikbeteg lennék, de ahogy itt olvasgatom a sorokat, valószínű…. ?? 🙁
    Kb.1-2 hónapja,először edzés közben éreztem azt, hogy gyorsabban ver a szívem….majd egyszer csak rosszul lettem a munka helyemen, ami úgy jelentkezett, hogy nagyon gyorsan vert a szívem, lezsibbadt az egész testem, remegtem, izzadtam és fáztam egyben, hányingerem lett, és el akartam tűnni a helyről. Le is lépte, mert úgy éreztem megfulladok, de sajnos nem nagyon szűnt egész nap, és a sürgősségin kötöttem ki, 165/126-os vérnyomással. …majd kardiológiai vizsgálatok…stb…minden rendben volt. Azt mondták lehet pajzsmirigy de a vérképem teljesen rendben. A terheléses EKG-n nagyon felment a pulzusom, de nem volt gond, mert sportolok, és jól működött ennek ellenére is a szívem. Itt írtak fel Bisoblok(nap 1*2,5mg)ami blokkolja a pulzusomat. Nagyon zavar, hogy gyógyszert kell szedjek, mert teljesen gyógyszer mentes voltam eddig. Egészségesen táplálkozok, rendszeresen sportolok.
    …Azóta a pulzusom nem emelkedik meg, de viszont érzem, hogy vannak olyan pillanatok, majdnem minden nap, ma pl.egész nap, hogy remegnek az izmaim, halálfélelmem van, hányingerem, szédülök… stb. Úgy érzem magam sokszor, vagyis ilyenkor, mintha nem is én lennék…..
    Lehet hogy ez tényleg pánikbetegség?? 🙁
    Köszönöm hogy elolvastátok! 🙂

  16. Sziasztok!
    Nekem sajnos 5éve tart már és borzalmas..
    Voltak időszakok, mikor jobb volt 1-2 hónapig, de utána újrakezdődött.. Mostanság sajnos egyre rosszabb :/ Már nem tudok egyedül lenni, és félek olyan tevékenységet csinálni amitől megnő a pulzusom ( Pl: dombon felmenetel / lépcsőzés/ sport)..
    Egyre rosszabb már mindenhol és bármikor rám törhet, a félelemeim kezdik átvenni az uralmat 🙁
    Gyógyszerekben nem hiszek, mert eddig egyik se hatott!
    Gyógynövényes dolgokat próbálok most, de sajnos azok sem érnek sokat :/

    Egy ‘tanácstalan beteg’

  17. Szia!
    Én is átéltem már ezt! Túl is jutottam rajta, aztán most sajnos újra előjött.
    A lényeg amivel le lehet küzdeni, minden más egyéb kicsit javító tényező mellett (pszichológus, légzésteknikák, meditáció stb…) ha az ember szembenéz vele. Ez nehéz dolog. A legnehezebb, mert az ember a legnagyobb félelmével néz szembe.
    Mindenkinek van egy bizonyos kiváltó oka, egy olyan helyzet amitól viszolyog és kerül. A legrosszabb helyzet. Ha azzal szembe nézel és egyre többször, akkor megszokottá válik az az előtte félelmetes helyzet. Egyre kevésbé lesz félelmetes.
    Utána már egyre erősebb leszel és ha ismét kicsit nyugtalanít egy helyzet amit mondjuk előtte be sem vállaltál volna, már inkább belemész. Én ezt tettem. Kihívásnak tekintettem és egyre erősebb lettem. Nekem ez a bevált recept.
    Amióta visszajött most 10 év után mert volt egy erőteljes kiváltó ok azóta még nem tartok itt, de ezt az utat fogom választani ismét.
    Sok sikert Nektek.
    Üdv,

  18. Én is éltem már át számos rohamot, de nemrég volt egy komolyabb, ami előidézte a szorongást, depressziós hangulatot, kedvtelenséget, sőt reszketést, hányást is. Az orvos felírta a gyógyszert és azóta jobb és igyekszem változtatni a gondolkodásmódomon és nem valós veszélyként, tényként felfogni a pánik következtében kialakult dolgokat. Sokszor olyan dolgokat képzeltem be magamnak, hogy megtörténhetnek velem, amik teljesen irracionálisak. Ha az ember vallásos és hisz Istenben, akkor ez egy nagy előny lehet. Igyekezni kell mindig a pánik által tanácsolt dolog ellen gondolkodni és cselekedni. A pánik sokszor nemlétező dolgokat hitet el az emberrel. Én azt tudom mondani, hogy a gyógyszer meg a pszichológus persze valamennyire segíthet, de a megoldás csak tőlünk függ. El kell könyvelni, hogy a pánikroham egyáltalán nem olyan súlyos, mint amilyennek tűnik és egyéb foglalatossággal le lehet küzdeni. Ha valaki állandóan azon eszi magát, mikor lesz megint roham vagy kerüli a helyzeteket, helyszíneket, ahol bekövetkezett már korábban, az nem old meg semmit. Ha az ember fizikailag egészséges és nincs más pszichés probléma a háttérben, akkor nem lesz nehéz leküzdeni a betegséget, ami tulajdonképpen csak annyiban betegség, hogy rendellenes viselkedés, tehát meg kell tanulni kontrollálni úgy, hogy a pánik által sugallt helyzetet átértékelni

  19. Sziasztok. Azt szeretnem kerdezni hogy van e valakinek olyan, hogy ejjel tor ra a panikroham peldaul alszik es hirtelen riadtan ebred.

    • Nekem régebben rendszeresen éjszaka jelentkezett a roham. Általában arra ébredtem, hogy “éppen megfulladok” – egyszerűen azt álmodtam, hogy nem mozdulnak a végtagjaim, a testem nem reagál az agyam parancsaira és megfulladok a takaró alatt. Sokszor éreztem úgy, hogy szerencsém volt, amiért időben felébredtem – mert olyan, mintha ilyenkor ténylegesen nem vennék levegőt. Azóta sikerült túljutnom rajta, bár a levegőtlen helyek a mai napig kiborítanak. (és nem szívesen alszom egyedül)

      • Nekem a Xanax nevű gyógyszert írta fel az orvos és amióta ezt szedem (már egy hónapja) nem jelentkezett a roham, pontosabban úrrá tudok lenni rajta és csírájában el szokott múlni. A kánikula viszont megviselt és már két éjjel rosszul aludtam, ami kihat az állapotomra is. Most érzem, hogy nyugtalanabb, idegesebb, lehangolt vagyok. Valószínűleg az életmódomon kellene változtatni, kicsit színesebbé tenni a hétköznapokat és elfeledni a múltbéli sérelmeket. Ilyenkor érzem azt, hogy nagyon nagy hátrány, hogy jó a memóriám, mert sok olyan dologra emlékszem és sok mindenen rágódom, ami már évekkel ezelőtt történt. Szeptemberre tervezünk a feleségemmel egy kis utazást, pihenést, talán ez majd segít. Már egyébként teljesen jól visszanyertem a lelki egyensúlyomat, de ez a pár nap most megint rossz hatással van rám. Nagyon szeretnék visszatérni abba az állapotba, amiben egy hónapja voltam, mikor élveztem az életet és nyugodtan éltem. A lényeg az, hogy minden rendben van az egészségem és a családi élet szempontjából, tehát nincs észszerű oka a pániknak. Éltem már át számos pánikrohamot, de az ahogy jött, úgy el is tűnt, egyik sem hagyott bennem ekkora nyomot, mint ez az utolsó, ami már testi tüneteket is okozott. Nem szeretnék pszichológushoz menni, mert csak tömne gyógyszerrel és szerintem a megoldást nekem kell megtalálnom. Talán az is közrejátszik, hogy már csak pár szem van a Xanaxból és azon izgulok, vajon nélküle hogyan nézek szembe az esetleges rohammal.

    • Nekem múlthét csütörtökön volt az első, és tegnap a második. Mind a kétszer álmomból riadtam fel, először hányinger, majd a kezeim zsibbadnak utána pedig sorba jön a többi..(légszomj, mellkas feszítés, ver a víz)
      Először én is a legrosszabbra gondoltam, aztán elmentem a háziorvoshoz, aki azt mondta 30 évesen igen ritka az infarktus, és nyugodjak meg, ez “csak” pánikbetegség. Kaptam 0 25-ös Frontint, de csak akkor kell bevennem mikor kezdem érezni.
      Ja, és hozzá teszem sem itthon sem a munkahelyen nem élek stresszes életet.

  20. Hello!! Már régóta szenvedek a betegséggel sajnos.Nálam olyan tünetei vannak,hogy azt hiszem,hogy egy álomvilágban élek és én már halott vagyok.Persze az elején nem volt ilyen rossz.Először úgy jelentkezett,hogy azt hittem hogy szívinfarktust kapok.Elmentem azonnal orvoshoz ahol csináltak egy ÉKG-t de mindent rendben találtak.És ez már idáig fejlődött, amit az elején leírtam.Kérnék szépen egy két tanácsot ,mindössze 17éves vagyok és nem tudok ezzel együtt élni.Persze mikor kezdődik tudom nagyjából kontrollálni de szeretnék tőle egyszer és mindenkorra megszabadulni.Kérlek titeket segítsetek.előre is köszönöm szépen! 🙂

    • Kedves Zsolt!
      Én 20 éves vagyok, és 2 éve pánikbeteg.
      Már jártam pszichiáternél, aki felírt nekem egy gyógyszert, amit mindig szedek. Háziorvosnál kaptam enyhe nyugtatót és magas vérnyomásra gyógyszert, amiket csak akkor szedek, amikor érzem, hogy jön a pánik. Eleinte rémes volt, azt hittem meghalok, de aztán fokozatosan javult: egyre kevesebbszer, rövidebb ideig tartó, enyhébb pánikrohamok. Például most is ilyen időszakban vagyok, általában egy hétig szokott tartani, naponta kisebb-nagyobb szünetekkel. Jártam pszichológusoknál is, de nem sokat segítettek.
      Most akupunktúrára járok, és jógára, amik sokat segítettek. Megtanultam egy légzéstechnikát, ami sokszor segít. Sokat kell mozogni, egészséges ételeket enni, és valamivel jobban érzi magát az ember.
      Ha érzem, hogy jön egy roham, azonnal beveszem a gyógyszereimet, iszok gyógyteát, próbálok enni pár falatot, és elindulok sétálni. Felhívok pár hozzám közeli embert, kibeszélem velük a dolgot, még ha ezerszer is meghallgatták már. De mindig jobb utána.
      Számomra gyógyszer nélkül nem menne, meg persze a támogató család és barátok nélkül sem. Fontos, hogy kimozduljon ilyenkor az ember, bent egymagában csak rosszabb lesz, és sokkal nehezebb túljutni rajta.
      Mindenképpen szakemberhez kell fordulni! Ha nem is válik be, akkor tovább kell keresni azt, aki teljes mértékben segíteni tud. Én szépen lassan haladok, de még mindig jobb így, mint előtte amikor ki se mozdultam otthonról, csapzottan pánikoltam egy hétig…
      Remélem valamennyire tudtam segíteni, én teljes mértékben megértelek, hiszen én már többször is átéltem ezt.
      Üdvözlettel: Anna

    • Hello, nekem is ugyan így jelentkezett legelőször, ha rohamozok arra gondolok, hogy ez nem valós, valójában nincs bajom és a nem valós dolgok nem is árthatnak. Gyógyszerre ne szokj rá, iszonyatos elvonási tünetei vannak és sokszor nem is segít, járj emberek közé barátkozz, csajozz, alkoss valamit, ami eltereli a figyelmed az segíteni fog.

    • Az előttem szólónak igaza van. Gyerekkoromban kezdődött ez az álomérzet dolog. Az akkor nagyon rossz volt. Évekig tartott és senki nem tudta mi ez. Sehol nem volt még ezen a téren a pszichológia tudománya. Nem árulok el nagy titkot ma se. Nekem kellett legyőzzem. És sikerült. Annak ellenére mondhatom ezt, hogy időről időre vissza-vissza tér de most már komplett módszerem van arra, hogy én győzzek. És ez a kulcsszó. Gyerekkorban hatványozottan, de később is a fő fegyvere ennek a szemétládának, az hogy hajlamos vagy elesni és másra bízni, hogy majd ad egy pirulát vagy mert Ő szakember jobban tudja, és elmúlik. Nem fog. Ráadásul a pirulák ha enyhitenek is valamit, az alap problémát nem oldják meg és rengeteg mellékhatást produkálnak, amire szintén rá tudsz stresszelni.
      Erősnek kell lenni. Harcosnak. Tudni, és magaddal tudatosítani, hogy: b*zdmeg még mindig itt állok! És én ezt nem akarom! Nincs rá szükségem! Arra van szükségem, hogy itt üljek és egész életemben szenvedjek? Nem! Igenis szeretek élni és élni is akarok. Megélni a pillanatokat, nem csak beleélni az életbe! Szerelmet szeretetet és sikeres életet akarok! Jó kajákat, reggel a napfelkeltére ébredni orbitálisakat szeretkezni, jó filmeket megnézni, jókat röhögni a barátaimmal elveszni egy jó könyvben és este a naplementére iszogatni valami finomat. Akarok, igen akarok! Nem szeretnék én akarok! Mert ezzel a szemét dologgal együtt élve igen is megérdemlem! Lehet edzeni, terelni a figyelmet, dolgozni, bármit. De tapasztalatom szerint a megoldás az önmagunkra találás, és az akaratunk megismerése és megerősítése. A pánikbeteg emberből tudatosabb, erősebb, és keményebb ember lehet mindenki másnál. Csak tudni kell. Tudni kell, hogy erősebb vagy. Menni tovább tudatosan. Menj ki mosd le az arcod és mond hogy kapd be! Mert erősebb vagyok és nem akarom ezt! Találd meg magad és minden szuper lesz! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.