“Hogy lehet így élni?”

panik-szindromaPánikbetegekkel foglalkozom, akik sokszor mesélik, hogy ismerőseik borzadva kérdezik tőlük: hogy lehet így élni? Hogyan él az, aki nem tud közlekedni, vagy nem tud bemenni a boltba. Milyen élet az, amikor valaki nem képes kijönni a lakásából…

Kétféle betegségfelfogással találkozom az ismerősök, családtagok részéről: vannak, akik úgy tekintenek a pszichés betegségekre, mint megváltozott állapotra, mint mondjuk egy influenzára, amiből ki lehet gyógyulni, és akkor a beteg visszaváltozik normális emberré. Be kell venni a dilibogyót, amit felír a pszichiáter, vagy elmenni terápiába, és akkor minden rendben lesz.

És vannak, akik hisztinek tekintik, amit az ember tetszés szerint abba tud hagyni, csak össze kell szednie magát.
Azt gondolom, hogy mindkét felfogás alapvetően téves. Talán egyenesen védekező reakciók, amivel távol tartjuk magunktól a pszichés betegségek rémes gondolatát.

Az általános szorongás (pánikbetegség, depresszió stb.) egyszerűen fogalmazva sokkal inkább tünet, mint betegség. Annak a tünete, hogy az emberi gondolkodás tele van torzításokkal, hiedelmekkel, hibás információfeldolgozással. Világokat alkotunk magunknak, és megalkotjuk magunkat ezekben a világokban, mindannyian, kivétel nélkül. És a világról és magunkról szőtt mesék adott körülmények között súlyosan önsorsrontó viselkedésekhez vezetnek.

Akinél ez az önsorsrontás látványossá válik, az megkapja a dilibogyót, vagy elmegy terápiába. De ugyanilyen (na jó: nagyon hasonló) torzítások működnek annál az embernél is, aki elborzadva kérdezi a pánikbetegtől, hogy “hogy lehet így élni”. Hacsak nem foglalkozott a gondolkodási sémák tudatos átalakításával – és legtöbbünkről bízvást állítható, hogy addig halogatjuk az ilyesmit, amíg csak lehet, mert fárasztó és kellemetlen -, nála is azok a sokszor hibásan funkcionáló megküzdési módok, elkerülések, alaptalan hiedelmek működnek, mint a betegben.

Ha így nézzük, a “normális” ember még inkább veszélyeztetett, hiszen nem érzékel olyan kényszerítő erejű tünetet, ami miatt törődnie kéne az általa megalkotott világkép és önkép torzításaival…

Ezzel nem azt mondom, hogy mindenki beteg és rohanjon a pszichológushoz 🙂 Csak vannak olyan életkörülmények, amikor a megalkotott kis világunk zavaróan súrlódik az “igazi” világgal, és van olyan, amikor nem. Az előbbi vacak, és betegségnek nevezzük, viszont egyben remek alkalom is arra, hogy megvizsgáljuk, rosszul csinálunk-e valamit.

Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

Mindig megnyugtató tudni, hogy kisebb-nagyobb problémáinkkal, furcsaságainkkal, akár “dilijeinkkel” nem vagyunk egyedül. Különösen igaz ez pánikbetegségben, ahol az ember sokszor el van vágva a társasági élettől, és időnként a család vagy a barátok sem értik, hogy mi is történik vele.
Az pedig külön öröm (meg egy kis káröröm), ha sikeres és híres emberek is ugyanabban szenvednek, mint mi Ha pedig meg is gyógyulnak belőle, akkor kézzel fogható példáját adják annak, hogy számunkra sem veszett el a remény.

Ilyen gyógyult pánikbetegről szól az alábbi poszt.

Kim Basinger félénk és magányos gyerek volt. Családjából az apját emeli ki, aki szigorú elvárásaival nem könnyítette meg a kis Kim életét: “Soha nem volt velem elégedett, soha nem dicsért. Gyakran hozzám se szólt, és egy gyerek a csöndbe a legrosszabb dolgokat tudja beleképzelni.”
A fiatal Kim BasingerTizenhat évesen szépségversenyt nyert, majd hamarosan már egy New York-i modellügynökség szerződtette napi 1000 dollárért. Gondolhatnánk, hogy mindez meghozta az önbizalmát, ezzel szemben így beszél erről a korszakról: “Nagyon nehéz volt egyik fellépésről a másikra mennem, és folyton azzal foglalkoznom, hogy hogy nézek ki. Utáltam, úgy éreztem, hogy megfulladok.” Bár ekkor már címlapokon szerepelt, annyira elégedetlen volt magával, hogy még a fellépések előtt sem tudott tükörbe nézni.

Hollywoodba költözött, és TV-sorozatokban kezdett szerepelni, de a külsejével és a társasági élettel itt sem tudott megbarátkozni: “Szenvedtem attól, ha az emberek néztek, ezért több számmal nagyobb ruhákat hordtam. Munka után hazamentem és zongoráztam, vagy zokogtam és sikoltoztam, hogy a feszültséget levezessem. Így kezdődött az agorafóbia.”

Huszonéves korában élt át először pánikrohamot, amiről azt mondja, sosem fogja elfelejteni: “Épp bevásárlás közben voltam, amikor hirtelen azt vettem észre, hogy megszűnnek körülöttem a hangok. Láttam, ahogy az emberek szája mozog, de nem hallottam, hogy mit mondanak. A kezem remegett, izzadtam, és nem tudtam megmozdulni, a lábam a földbe gyökerezett. Próbáltam mélyeket lélegezni, és így nagy nehezen kijutottam a boltból. Kis utcákon, lassan vezettem hazáig. Ezután hat hónapig nem léptem ki a házamból.

A félelem egész életemen végigkísért, a félelem a nyilvános helyektől, ami végül szorongáshoz és pánikbetegséghez vezetett. Bezárkóztam a házba, és szó szerint minden nap sírtam.”

Terápia segítségével ismét dolgozni kezdett, és olyan filmekben játszott, mint a 9 és fél hét, vagy a Batman, sőt később még Oscart is kapott, de a szorongás nem múlt el. Férje, a színész Alec Baldwin sem sokat tett hozzá a gyógyuláshoz azzal, hogy hülyeségnek tartotta a betegséget: “Nem értette, hogy mi történik, és nem is nagyon hitte el, hogy létező betegségről van szó.” Baldwin családja is panaszkodott Kimre, és bizarrnak tartották, hogy időnként nem jelenik meg a családi ebédeken, miközben a színésznő a hálószobában gubbasztott agorafóbiás szorongások között…

Kim BasingerEgy újabb hat hónapos időszak után, amikor nem tudott kilépni a házból, kognitív viselkedésterápiába fogott. Elkezdte azt gyakorolni, hogy mindig a jelen pillanatra figyeljen, és ne arra, hogy esetleg mi történik majd később. Más szóval, hogy ne a bizonytalan szorongásokra koncentráljon, amik sokszor meg sem valósulnak, hanem mindig csak az adott helyzetben megtehető dolgokra. Elmondása szerint ez a módszer, valamint a kislánya adott erőt és lehetőséget ahhoz, hogy legyőzze az agorafóbiát és a pánikbetegséget. Ma már, ha nem is a társasági élet középpontjaként, de pánikbetegségtől és agorafóbiától mentesen él.

Kimnek ezúton is gratulálunk, és reméljük, hogy másoknak is erőt ad a gyógyuláshoz az a tény, hogy valóban van kiút ebből a betegségből.


 

Pánikbetegség – Híres pánikbetegek

Kim Basinger 22 éves korában élt át először pánikrohamot. Sosem fogja elfelejteni. Bevásárlás közben vette észre: megszűnnek körülötte a hangok. Remegett a keze, izzadást tapasztalt, alig kapott levegőt. Évekig küzdött, hogy megszabaduljon szorongásaitól.

Valóban segít a kognitív viselkedésterápia?

Pácienseink között többségben vannak azok, akik régóta, sokszor több mint egy évtizede szenvednek ebben a betegségben. Általában sokféle módszert ki is próbáltak már, mire hozzánk kerülnek. Érthető, hogy ennyi idő és erőfeszítés után nehéz elhinni, hogy bármi segíthet.

Azonban a kognitív viselkedéses módszernek, amit alkalmazunk, nagyon jó eredményei vannak. Nyugat-Európában és Amerikában ez az eljárás az, amit legelső sorban ajánlanak a pszichológusok a pánikbeteg vagy agorafóbiás páciensnek.

A Brit Egészségügyi Intézet honlapja ezt írja: “A kognitív viselkedésterápia az egyik leghatékonyabbnak tartott módszer pánikbetegség ellen. Ez egy olyan pszichológiai eljárás, aminek során a páciens hetente találkozik a terapeutával. Az ülések során foglalkoznak a félelmet keltő gondolatokkal, amiket az oktató segít reálisabb és kiegyensúlyozottabb gondolatokra cserélni, valamint segít a viselkedés átalakításában is.”

A brit intézet 7-14 hetes programot javasol, melynek során a páciens megtanulja kezelni a félelmeket keltő gondolatokat és az elkerülő, agorafóbiás viselkedést. Pontosan ilyen programot kínálunk mi is: a tíz hét során segítünk leküzdeni az agorafóbiát, megtanítjuk kezelni az ijesztő gondolatokat, és különböző relaxációs- és légzőgyakorlatokat tanítunk a pánikrohamok esetére.

Az eredmények szerint a páciensek legalább 85%-a jelentős javulást ér el a tíz hét során, és a gyakorlatokat tovább folytatva hosszú távon is tünetmentes marad.

 Ha kérdése van az itt leírtakról, forduljon hozzánk bizalommal akár e-mailben, akár a Facebook oldalunkon, és örömmel válaszolunk.

Pánikbetegség kezelése gyógyszer nélkül

Visszatérő kérdés a pácienseink részéről, hogy gyógyszer nélkül elmúlhat-e a pánikbetegség, az agorafóbia.

Az általunk alkalmazott módszerhez nem szükséges gyógyszeres kiegészítő kezelés, mert közvetlenül a félelmet keltő gondolatokkal és helyzetekkel foglalkozunk. Ha a gyógyszer elnyomja ezeket a szorongásokat és gondolatokat, az nem teszi könnyebbé a terápiát.
Tudjuk, hogy nagyon kellemetlen ezeket a félelmeket átélni. Nagyon nehéz azzal a gondolattal nekiindulni egy-egy foglalkozásnak, hogy előre tudja a páciens, hogy rossz érzés lesz felszállni a buszra az oktatóval, vagy lemenni a metróba. De ezek a szorongások akkor múlnak el, ha sikerül megtapasztalni azt, hogy oldódik a félelem, és hogy nem egy bevett pirulától oldódik, hanem a végigcsinált gyakorlattól.

Ezzel együtt senkit nem beszélünk le szorongásoldó gyógyszerről. Vannak helyzetek, amikor túl nehéz volna enélkül, és semmiképp nem szégyen szedni őket. De magához a kognitív viselkedésterápiához nem szükségesek.

A pánikbetegség tünetei

A szorongás, agorafóbia, pánikbetegség jellemző tünetei a következők:

  • erős szívdobogás
  • mellkasi fájdalom, diszkomfort
  • erős, szorító fejfájás
  • szédülés
  • homályos látás
  • bizsergés
  • hőhullámok vagy fázás
  • remegés
  • légzési nehézség
  • izommerevség
  • rosszullét, gyomortünetek
  • valóságérzékelés változása
  • halálfélelem
  • kontrollvesztéstől való félelem
  • ájulásérzet
  • megőrüléstől való félelem.

Ha ezeket a tüneteket tapasztalja magán, és az orvos kizárta a komolyabb testi betegségeket, vagy azok nem járnak a fenti tünetekkel, akkor jó okunk van pánikbetegségre, szorongásra gyanakodni.

A tünetek nem maguk a betegség! Ezek a szorongással, agorafóbiával és pánikrohamokkal együtt járó testi érzetek. Az oktatás során a kiváltó okokat keressük és változtatjuk meg, és a tünetek ennek nyomán enyhülnek és múlnak el fokozatosan.

Kérdéseit a tünetekkel kapcsolatban írja meg nekünk az info@panikbetegseg.org címre, és legjobb tudásunk szerint válaszolunk rájuk.

 


bosch-panik

pánikroham, halálfélelem – a pánikbetegség tünetei

A szorongásos pánikbetegség és az agorafóbia jellemző, tipikus tünetei:

  • “mindjárt kiugrik a szívem” –  szapora szívdobogás, gyors szívverés
  • “úgy érzem, megfulladok” – légszomj, nehéz légzés, mellkasi fájdalom
  • “azt hittem, megbolondulok” – a megörüléstől való félelem
  • “majd szét szakad a fejem” – erős fejfájás, migrén
  • “azt hittem, meghalok” – halálfélelem
  • “majd meg gyulladtam” – hőhullám, verejtékezés
  • “begörcsöltem” – izommerevség
  • “egész testem reszketett” – hidegrázás, remegés, izomrángás
  • “majdnem elestem” – szédülés, egyensúlyzavar
  • “azt hittem, menten elájulok” – szédülés, ájulésérzet
  • “alig láttam valamit” – homályos látás
  • “hirtelen vécébe kellett mennem” – vizelési, székelési inger, hasi fájdalom
  • “nem tudtam, hogy mi történik velem” – a valóságérzékelés torzulása, elvesztése
  • “azt hittem, sosem lesz vége” – de a pánikroham általában nem tart félóránál tovább

 

Mi az a pánikbetegség?

Mi a pánik? Hogyan alakul ki a pánikroham? Mi a pánikbetegség? Kit tekinthetünk pánikbetegnek? Indokolt-e a gyógyszeres kezelés? Milyen pszichoterápiás eljárások alkalmazhatók a pániktünetek enyhítésére? Meggyógyítható-e a pánikbeteg pszichoterápiás kezeléssel? Mi az a kognitív viselkedésterápia? Mire alapozzák a kutatók a pánik kognitív elméletét? Milyen agyi funkciók kerülnek ellentmondásba a szorongásos pánikzavar kialakulásakor? Válhat-e krónikussá a pánikbetegség? Mi az agorafóbia? Hogyan kezelhetők a fóbiás betegségek? Tudunk-e olyan betegekről, akik hosszan tartó, gyógyíthatatlannak látszó állapotból jutottak el a teljes tünetmentességig? Ismerünk e hírességeket a gyógyult pánikbetegek között? – ilyen és hasonló kérdésekre keressük a választ honlapunkon.

Melyek a pánikbetegség sajátosságai?

A félelem hasznos és természetes reakció veszély esetén. Ha olyan helyzetekben érzünk enyhe félelmet, amik valójában nem veszélyesek, akkor szorongás alakul ki. És ha a félelem érzése nem csupán enyhe, hanem egyre erősödik, akkor pánikrohamról beszélünk. Pánikbetegeknél a félelem olyankor kapcsol be, amikor nincs rá szükség. Olyan, mint egy rosszul működő riasztó.

A pánikroham nem olyan szintű félelem, mint például egy vizsgadrukk. Sokkal erősebb annál, és sokkal tovább tarthat. Nem lehet annyival elintézni, hogy mindenki szokott néha szorongani vagy izgulni.

Mivel kiszámíthatatlan, hogy a pánikroham mikor fog jelentkezni, az ember egyre több olyan helyzetet kerülni kezd, ami hasonlít azokhoz, amikben már volt pánikrohama. Majd azokat a helyzeteket is kerülni kezdi, amikről azt gondolja, hogy esetleg pánikot váltanak ki, és kialakul az agorafóbia. Nem ritka, hogy odáig jut valaki az elkerülésben, hogy a lakásából sem tud kilépni.

A gond az elkerüléssel az, hogy túl jól működik. A pánikroham rendkívül kellemetlen élmény, az elkerülés pedig azonnal csökkenti a félelem és a szorongás érzetét. Így az ember hamar megtanulja, hogy elkerüléssel oldja meg a kellemetlen érzéseket kiváltó helyzeteket.

Mihelyt azonban az elkerülés öröme lecseng, elkezdi önmagát vádolni azért, hogy nem képes megbirkózni a félelmeivel, és nem képes teljes életet élni. És minél több helyzetet kell elkerülni, annál kisebb az esélye a teljes, boldog és eredményes életnek. A pánikbeteg kimarad rengeteg olyan örömet okozó tevékenységből, ami mások számára magától értetődő: egy film a moziban, bevásárlás, séta a városban, nyaralás, vagy nyugodt pihenés otthon.

Az elkerülés tehát tovább erősíti a bizonytalanság és félelem érzését amiatt, hogy az ember képtelen megbirkózni a nehézségekkel, és az élete irányítása kicsúszott a kezéből. Az efölött érzett szorongás bűntudathoz és depresszióhoz vezethet.

A jó hír az, hogy ez az ördögi kör megtörhető. A pánikbetegség és agorafóbia egy hibás tanulási folyamat során alakul ki, és ezek a tanulással létrejövő gondolati kapcsolatok feloldhatók. A gondolkodás átalakításával és kitartóan végzett helyzetgyakorlatokkal a rossz rögzülések kijavíthatók, és a mindennapi élet eredeti minősége visszaállítható.

Ebben szeretnénk Önnek segítséget nyújtani, mert hisszük, hogy a bénító félelmek nélküli, alkotó élet az egyik legfontosabb emberi képességünk.

Hívjon, írjon, jelentkezzen programunkra,hogy Önnel együttműködve segíthessünk!


Ajánló oldalak: