Mi a derealizáció, és mit kezdjük vele

 

„Évek óta küzdök szorongással, depresszióval és gyomorpanaszokkal, amikre gyógyszert szedek. Most viszont olyan pánikrohamot éltem át, amilyet eddig soha. Mintha álmodnék, teljesen valószerűtlen volt körülöttem minden. Mi lehet ez, és mit csináljak?”

Ezt a levelet kaptam nemrég egy pánikbetegtől, akinek a tünetei hirtelen új formában jelentkeztek. Amit leír, azt a szakirodalom „derealizációnak” nevezi, vagyis valóságvesztésnek. Pontosan olyan tünetei vannak, mint amiket a levélíró átélt: álomszerű érzés, mintha az ember elvesztené a kapcsolatát a külvilággal, majd nagyfokú rémület, hogy „mi ez az egész, mit csináljak”. Egy másik betegem úgy írta le ezt az állapotot, hogy „mintha a szemem 5 centivel beljebb lenne a fejemben, és onnan néznék kifelé”. Olyan ijesztő érzések ezek, hogy az embernek az is eszébe jut, hogy most már biztosan megőrült.

Először is fontos tudni, hogy ezt az érzést ugyanúgy a stresszel és szorongással járó hormoningadozások okozzák, mint a pánikroham sok más tünetét. Számtalan pánikbeteg él át rendszeresen derealizációt, és bár borzasztóan zavaró és kellemetlen a tünet, de nem okoz megőrülést és nem életveszélyes állapot. Ennyiből tehát megnyugodhatunk.

Kevésbé jó hír, hogy nem lehet közvetlenül befolyásolni, mint mondjuk egy szapora szívverést vagy izzadást. Ez utóbbiak esetén jól bevált módszer a különféle légzőgyakorlatok és izomlazító gyakorlatok. A derealizációra ezek sajnos nem hatnak ugyanolyan jól, és fennmaradhat az álomszerű érzés akkor is, ha a pánikroham már elmúlt és a beteg viszonylag nyugodtnak érzi magát.

Azonban ez sem jelenti azt, hogy az illető megőrült volna, vagy hogy örök életére így marad. Léteznek úgynevezett “lehorgonyzó” gyakorlatok, amikkel megtanuljuk tudatosítani magunkban, hogy ilyenkor is a világban vagyunk, és nincsen semmi baj. A gyógyulás hosszútávú kulcsa pedig, hogy a beteg általánosságban is visszanyerje a nyugalmát. Ahogy haladunk előre a pánikbetegség kezelésben, úgy lesznek egyre ritkábbak a pánikrohamok, és ezzel együtt egyre inkább visszatér a nyugalom és magabiztosság érzése. Ez adja azt a kiegyensúlyozottságot, ahol a derealizáció nem jelentkezik többé.

Nincs tehát azonnali biztos mód az álomszerű érzés elmulasztására, de a célzott gyakorlatok és a pánikbetegség átfogó kezelése jó megoldást nyújt rá.

Share

Irracionális félelmeink kezelése

A pánikbetegség egyik jellemzője, hogy a beteg tisztában van azzal, hogy a félelmei irracionálisak. Azonban hiába van jelen a racionális gondolat, hogy valószínűleg nem lesz semmi baj, a nyugtatgatás nem használ, a szorongás rettegéssé fokozódik, az ember pedig úgy érzi, tehetetlen a halálfélelemmel szemben.

És mintha ez nem volna elég, a pánikbeteg még szégyelli is magát, hogy ilyen “buta” gondolatok miatt retteg, és sokszor alig beszél róla valakinek. Nem is könnyű beszélni róla, hiszen az irracionális félelmek súlyosságát nehezen értik meg azok, akik nem éltek át ilyesmit.

Miért van ez a tehetetlenség a pánikrohammal szemben? Miért nem elég, ha az ember tudja, hogy a félelmeinek nincs értelme?

Az egyik ok az, hogy az agyunknak van egy nem racionálisan működő része, ami nem hallgat az észérvekre. Erről részletesen írtunk a Rakoncátlan elefánt című bejegyzésben, ahol az elefánt jelenti az irracionális részünket, a hátán ülő ember pedig a logikus gondolkodást, ami kétségbeesve próbálja megfékezni az elefántot.

A másik ok az, hogy a rossz élmények sokkal mélyebben megmaradnak az emlékezetünkben, mint a semleges vagy jó élmények. Néha elég egyetlen pánikrohamot átélni, és az ember máris kezdi elkerülni az ahhoz hasonló helyzeteket. Ezeket az emlékeket később csak nehéz munkával lehet közömbösíteni.

A cikk kibővített tartalommal a Pánikrendelő új weboldalán olvasható:

Szubjektív félelem – objektív valóság. Irracionális félelmeink kezelése

Share

A halálfélelemről

Amikor azt boncolgatjuk, hogy mitől fél a pánikbeteg páciens, gyakran elhangzik a válasz: a haláltól. Akár egy konkrét formájától (jellemzően szívrohamtól vagy agyvérzéstől), akár csak úgy általánosságban attól, hogy lecsap a halál egy rosszullét közben.

Nem játszom a bölcset, nem osztogatok ” jó tanácsokat”, amik amúgy is haszontalanok lennének egy ilyen mélyen gyökerező félelemmel szemben. De talán kimondatlanul is azt próbálom átadni, hogy a halál… hát azt nem kell annyira komolyan venni.
Meglehet, tartok attól is, hogy ha ezt kimondanám, a páciensek bolondnak hinnének, vagy szívtelennek, akiből az empátia szikrája is hiányzik.

Tegnap meghalt Umberto Eco, és ahogy olvasgattam a nekrológokat, belefutottam egy tőle származó idézetbe:
“Mindig is lenyűgözött az emberi nevetés. Azt hiszem, a nevetés megszelídíti a halált, mert nem vesszük a halált olyan véresen komolyan, ha az életet sem vesszük véresen komolyan.”

Igen. Valahogy így.

Share

Híres pánikbetegek II. – Csala Zsuzsa

“A huszadik század legnagyobb magyar komikája, akinek neve egyet jelent a mosollyal” – így beszélt Csala Zsuzsáról egy kollégája a színésznő temetésén idén márciusban. Negyven évig volt a Vidám Színpad tagja, minden szerepében nevetett és nevettetett, Jászai Mari-díjas érdemes művész volt… És pánikbeteg, depressziós és alkoholista.

csala_zsuzsa_fiatalonAz őt jól ismerő Csonka András így ír erről a kettősségről:

“Évek alatt egyetlen családtagját nem láttam a színházban, a férjét, a testvéreit, senkit. Ezt akkor furcsállottam is, hiszen az ember a hozzátartozói előtt is büszke szeret lenni arra, amit alkot. Zsuzsa egész életét a színháznak adta. Szerintem itt érezte igazán otthon magát és nem a házában. (…) Évekig pánikbetegség kínozta, alig mert a színpadra kimenni, az mégsem jutott soha eszébe, hogy abbahagyja a pályát.”

A színésznő betegsége a ’70-es évek végén kezdődött. >> tovább >> A cikk teljes terjedelmében, kiegészített tartalommal, a pánikbetegség öngyógyításával foglalkozó új weboldalunkon olvasható:

Híres pánikbetegek II. – Csala Zsuzsa

Share

A pánikroham leküzdése


Jelentkezzen a pánikbetegég leküzdését célzó öngyógyító programunkra:

Jelentkezés: Pánikbetegség leküzdése – videók

– terápiás gyakorlatok elsajátítása oktatóvideók segítségével. Más:


A pánikroham leküzdése légzőgyakorlattal

Érdemes akkor kezdeni a pánikroham leküzdését, amikor az ember nincs pánikrohamban, mert ha már tart a roham, akkor elég nehéz ezen gondolkodni és új módszereket kipróbálni a leküzdésére. Át kell tehát gondolnunk, hogy hogyan is alakul ki a roham, és előre begyakorolni, hogy mit lehet ilyenkor tenni.

A pánikroham kialakulása

A pánikroham az érzések és gondolatok egymásra hatásából alakulhat ki. A roham kétféleképp tudja előidézni magát:

  1. Az ember érez valami számára szokatlant vagy ijesztőt, erről eszébe jutnak olyan gondolatok, hogy rosszul lesz, ettől elkezd valóban rosszul lenni, amitől még több olyan gondolata lesz, hogy rosszullét fenyegeti, amitől még rosszabbul lesz, és így tovább.
  2. Eszébe jut, hogy akár rosszul is lehetne (vagy most rögtön, vagy egy későbbi helyzetben, amiben korábban már rosszul volt). Ettől elkezd gyorsabban dobogni a szíve, izzadni kezd, légszomja lesz, és innentől lásd az első pontot: felerősödnek azok a gondolatok, hogy no lám, tényleg rosszul leszek, ettől még rosszabbul lesz, és kész a pánikroham.

Nagyon fontos, hogy megkülönböztessük azt a két dolgot, ami itt szerepet játszik: az érzéseket és a gondolatokat. Az érzések teljesen normálisak, a gondolatok viszont hibásak és túlzóak.

Miért normálisak ezek az érzések? Azért, mert egyszerűen úgy működik a a testünk, hogy komolyabb ijedtség esetén ilyeneket kell éreznünk. Furcsán hangozhat, de a pánikrohammal járó érzések nemhogy betegséget jeleznének, hanem éppen is a test egészséges működését jelzik. A gyorsabb szívdobogás, a kapkodó légzés, a gyomortünetek, vagy az a beszűkült tudatállapot, ami sokaknak annyira ijesztő (olyan érzés, mintha nem teljesen lennének benne a világban) mind-mind az ijedségre adott helyénvaló válaszok. Annak az adrenalinnak a hatásai, ami lehetővé teszi, hogy a félelmetes helyzetből minél ügyesebben és gyorsabban el tudjunk menekülni. Ahogy ez a pánikbetegeknél be is válik, mert remekül el tudnak menekülni az ilyen helyzetekből 🙂

Ami “nem normális” (nem szolgálja a jó életminőséget), az nem a tünetek, hanem azok a gondolatok, amik az ördögi kört kialakítják. Olyasmik, miszerint “most biztosan rosszul leszek”, vagy “én mindig rosszul vagyok abban a helyzetben”, vagy “ezek a tünetek egy szívroham/agyvérzés/ájulás jelei”.

Ezek a gondolatok nem tényszerűek, túláltalánosítóak, a valóságot eltorzítóak, egyszóval hamisak. A kognitív terápia azzal foglalkozik, hogy ezeknek a gondolatoknak a hamisságára világít rá, és megtanít a helyesebb gondolkodásra. De már a terápia előtt fontos tisztában lenni azzal, hogy ezek a gondolatok nem igazak. Például: a tünetek nem a szívroham tünetei. Vagy: ha valaki korábban rosszul volt egy helyzetben, abból egyáltalán nem következik, hogy legközelebb is rosszul lesz.

Mit lehet tenni pánikrohamban?

Van-e mód öngyógyításra?

Ismét hangsúlyozom, hogy az alábbi módszert pánikrohamon kívül érdemes alaposan begyakorolni, mert a roham alatt nehéz lesz elkezdeni a gyakorlást.

A legegyszerűbb, de nagyon hatásos módszer egy olyan légzőgyakorlat, ahol a levegőt benntartjuk, és lassabban fújjuk ki, mint ahogy belélegeztünk. A pánikrohamra jellemző a kapkodó légzés, amivel sok szén-dioxidot fújunk kik, ez pedig fokozott szívdobogást, szédülést, izomremegést, szúrásszerű fájdalmakat okoz. A szándékosan lassított és benntartott légzés ezeket a hatásokat csökkenti.

Tehát ezzel az öngyógyító gyakorlattal csillapíthatjuk a félelmi rohamot:

  • belégzés számolással (pl. 1, 2, 3, 4),
  • utána benntartás számolással (1, 2, 3, 4),
  • majd kilégzés: 1, 2, 3, 4, 5, 6.

Ezek csak hozzávetőleges számok, mindenki csinálja olyan ütemben, ahogy kényelmesnek érzi, de minél lassabban, és a kilégzés lassúbb legyen a belégzésénél. Érdemes hasi légzést végezni, amit a hasra tett kézzel ellenőrizhetünk. Ennek a gyakorlatnak már egy-két perc alatt jelentős nyugtató hatása van. A konkrét hatásán túl pedig azért is jó, mert a légzésre való koncentrálás eltereli a figyelmet azokról a hibás gondolatokról, amik a pánikrohamot életben tartják.

A pánikbetegség kezelése, öngyógyítása

pánikroham leküzdése, öngyógyításaLéteznek sokkal komplexebb terápiás gyakorlatok, amelyek leginkább a gondolkodásunkra hatnak és rossz beidegződéseink leküzdésére szolgálnak. Ezek önállóan is elsajátíthatók és a légzőgyakorlathoz hasonlóan elvégezhetők otthoni körülmények között. További ismeretek és jelentkezési lehetőség, keresse a JELENTKEZÉS menüpontot új honlapunkon:

Természetesen a viselkedésterápiás gyakorlatokat is akkor megtanulni, amikor nem vagyunk még közel a következő pánikrohamhoz – de az előzőt már kihevertük.

Share

Mi váltja ki a pánikrohamot?

Minden pánikbeteg arról számol be, hogy nagyon változó, hogy mikor mi vált ki pánikrohamot. Az is jellemző, hogy látszólag ugyanaz a helyzet egyik héten pánikrohamot vált ki, másik héten nem, aztán ismét, aztán csak egy kicsit… És az is meglepő tud lenni, amikor egy nagyon félelmetes helyzet a terapeutával együtt semmilyen szorongást nem okoz.

Általánosságban jó tudni, hogyan alakul ki a pánikroham, de az egyes helyzetekben nem igazán érdemes az okokat keresni. Az általános ok az, hogy a pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel. Például: “Érzem, hogy hirtelen gyorsabban dobog a szívem, biztos rosszul leszek.” Vagy: “Bevettem ezt a gyógyszert, de egy kicsit furcsán érzem magam, ez egy szörnyű mellékhatás lehet, és a mentők fognak elvinni.”

A teljes cikk felújítva új weboldalunkon olvasható:

Fontos-e tudnunk, hogy mi váltja ki a pánikrohamot?


A pánikbeteg nagyon erősen figyel magára, a testi működésének a legkisebb rezdülésére is, és minden változást a pánikroham szemszögéből értékel.

Share

Szabadulós játék pánikbetegeknek

Budapestet ellepték a szabadulós játékok. Lépten-nyomon olyan helyekre bukkanunk, ahol pincékbe zárnak embereket, akik aztán Da Vinci Titkai, Hasfelmetsző Jack és egyéb tematikájú rejtvényeket megfejtve szabadulnak ki a katakombákból – vagy maradnak ott örök időkre, hogy csontvázként ijesztgessék a később érkezőket (na jó, ezt talán nem).

Adódik az ötlet: mi lenne, ha klausztrofóbiával (is) küzdő pánikbetegek próbálnák ki a játékot. Jó lenne ez nekik? Nos, ha jó a társaság, szórakoztató a feladat, és megfelelő az előkészítés, akkor lehet, hogy nem is olyan elviselhetetlen az egész… És ami nem mellékes: a sikerélmény hatására jó eséllyel hosszabb távon is oldódik a szorongás.

szabadulos jatekTapasztalatunk szerint nemcsak a bezártságtól való félelem csökken ilyenkor, hanem más olyan helyzetekre is kihat az élmény, ami általában szorongást okoz. Ennek két oka is lehet: egyrészt a felkészülés során olyan módszereket tanítunk, ami más helyzetekben is alkalmazható, másrészt egy sikerrel vett nehéz akadály megérdemelten dobja meg az önbizalmat.

A szabadulós játékra való felkészítés 2-3 alkalmat vesz igénybe: ezalatt röviden áttekintjük az eddig átélt hasonló és ijesztő helyzeteket (liftbe való beszorulás, közlekedési dugó, sorban állás, és a többi hasonló, amik pánikrohamot szoktak okozni), és kibogozzuk, hogy milyen félelmek, milyen gondolatok játszanak itt szerepet. Utána megbeszéljük, hogy miért is akarunk lemenni abba a borzalmas pincébe, és mit várunk ettől az egésztől. Majd 3-4 pánikbeteg összegyűlik valamelyik szabadulós helyen, persze velünk együtt, bezáratjuk magunkat, és jöhet a fejtörő….

Másnap aztán lehet büszkélkedni, hogy ez is sikerült, és hogy milyen érdekes volt más pánikbetegekkel találkozni, egymást bátorítani, és megosztani a rettegést.

Aki szeretne mindebben részt venni, írjon a szokásos címünkre, és indulhat a játék: info[kukac]panikbetegseg.org

Share

A változástól való félelem

Ki ne akarna meggyógyulni egy olyan gyötrelmes állapotból, mint a pánikbetegség vagy a folyamatos szorongás? Látszólag egyszerű a válasz: természetesen mindenki jól akar lenni, egészségesen, szabadon menni, ahova csak tetszik, soha nem érezni többet azt a borzalmas szívdobogást, szédülést, halálfélelmet, a világ bizonytalanná válását…

Ennek ellenére a gyógyulás egyik akadálya magától a gyógyulástól való félelem. Illetve nem is annyira a gyógyulástól, hanem a változástól. Írtunk már arról, hogy a pánikbeteg vagy agorafóbiás ember sok-sok munkával kialakít olyan rutinokat, amikkel megpróbálja elkerülni a pánikrohamokat.

Az új tartalommal kibővített, felújított cikk a Pánikrendelő új címén olvasható el teljes terjedelmében:

Gyógyulás a pánikbetegségből – A változástól való félelem


A gyógyulás egyik akadálya a változástól való félelem. A terápia a rutinok felrúgását jelenti, ami akkor is ijesztő, ha a pánikbetegség amúgy szenvedéssel jár.

Share

Híres pánikbetegek – I. rész: Kim Basinger

Mindig megnyugtató tudni, hogy kisebb-nagyobb problémáinkkal, furcsaságainkkal, akár “dilijeinkkel” nem vagyunk egyedül. Különösen igaz ez pánikbetegségben, ahol az ember sokszor el van vágva a társasági élettől, és időnként a család vagy a barátok sem értik, hogy mi is történik vele.
Az pedig külön öröm (meg egy kis káröröm), ha sikeres és híres emberek is ugyanabban szenvednek, mint mi Ha pedig meg is gyógyulnak belőle, akkor kézzel fogható példáját adják annak, hogy számunkra sem veszett el a remény.

Ilyen gyógyult pánikbetegről szól új blogunkban az a poszt, amelyet erre a linkre kattintva olvashat el:

Híres pánikbetegek. I. rész: Kim Basinger


Pánikbetegség – Híres pánikbetegek

Kim Basinger 22 éves korában élt át először pánikrohamot. Sosem fogja elfelejteni. Bevásárlás közben vette észre: megszűnnek körülötte a hangok. Remegett a keze, izzadást tapasztalt, alig kapott levegőt. Évekig küzdött, hogy megszabaduljon szorongásaitól.

Share